Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az NSZK ellenzéki pártjainak (CDU, CSU) külpolitikai nézetei és tervei
kaiizálódás lesz. Ez pedig nemcsak az érintett ország biztonságát veszélyezteti, hanem a mi biztonságunkat is. E fenyegetés elhárítása érdekében saját külkereskedelmi politikánkkal, valamint Nyugat-Európa külkereskedelmi politikájában részt vállalva teljesíthetjük kötelességünket. Mint az Európai Közösség legerősebb gazdasági hatalmának és mint vezető világkereskedelmi nemzetnek, az NSZK-nak nemzetközi felelőssége jegyében kell érvényesítenie külkereskedelmi érdekeit.” A fejlesztési segély feltétele az NSZK részéről a következő: „Mi készek vagyunk arra, hogy megnyissuk piacunkat a fejlődő országok előtt. Egyidejűleg azonban biztosítani kell, hogy a fejlődő országok energia- és nyersanyagforrásai, valamint a fejlődő országok új piaca nyitva álljon előttünk.” Végül követelik, hogy a fejlesztési politikát — amely az NSZK-ban önálló minisztériumhoz tartozik — jobban hangolják össze a külpolitikával, a külgazdasági és külkereskedelmi politikával, a katonapolitikával és a kulturális külkapcsolatokkal. d) A CSU vitaalapja röviden,de világosan leszögezi: „A fejlesztési politika keretében minden ideológiai kötöttség nélkül támogatnunk kell azokat, akik a német ügy barátai.” Az ideológiai kötöttség nélkül kifejezés nyilván azt jelenti, hogy fasiszta jellegű országokat is támogatni kell, amennyiben azok támogatják a „német ügyet”. Mint látható, itt fel sem vetődik a fejlesztési politika multilaterális összehangolása, amely a CDU programban jelentős szerepet kap. e) Kurt Biedenkopf az NSZK külpolitikájában két, azonos értékű súlypontot javasol: az európai politikát és a fejlesztési politikát. Hangsúlyozza, egyforma súllyal kell kezelni a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás eszméit. Nem lehet ebből csak a szabadságot kiemelni és követelni; a szabadságjogok megvalósítása érdekében más országokra is hatni kell. Az elvek igazipróbájaa„harmadik világ” segítése. E morális fejtegetés után tárgyszerűbbé válik: „Az a társadalom elveszti hitelét, amely politikai energiáját a belső, viszonylag csekély szociális különbségek megszüntetésére fordítja, és ugyanakkor napirendre tér a világméretű, az emberek puszta létét fenyegető kiáltó igazságtalanság felett.”30 Ez a megnyilatkozás annyiban őszinte, amennyiben az NSZK-n belüli szociális különbségeket viszonylag csekélynek minősítve, az osztályharc feleslegességét sugallja. Egy oldallal később a kérdés másik oldalát is pontosan megfogalmazza: „Saját politikai, gazdasági és technikai felődésünk gazdag tapasztalatokat hozott szociális és gazdasági kérdések megoldásában éppúgy, mint a technikai problémákban. Ez a társadalmi technológia is olyan értéket jelent, amelyet fejlesztési politikánkban hasznosítani kell.”31 Nyilvánvaló az összefüggés a fejlesztési segély és a fejlődő ország társadalmi berendezkedése befolyásolásának igénye között. Az energia- és nyersanyagproblémák miatt a „harmadik világ” kérdései az 1975-ös programokban érthetően fontosabb szerepet játszanak, mint korábban. A „humanitás” háttérbe szorul; őszintén kifejtik, hogy céljuk az imperializmus elleni mozgalmak leszerelése, az NSZK nyersanyag- és energiaellátása, a fejlődő világ majdan kialakuló piacainak megszerzése és társadalmi rendszerük befolyásolása. Az SPD programja a „harmadik világ” vonatkozásában részletesebben kidolgozott 85
