Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kulcsár Péter: A helsinki záróokmány és a nemzetközi kapcsolatok normái
KULCSÁR PÉTER A helsinki záróokmány és a nemzetközi kapcsolatok normái „Hétszázmillió európai!” — ezt a tömör kifejezést használták a közvélemény képviselői az európai biztonság és együttműködés híveinek brüsszeli kongresszusán, amikor még programként sürgették az államok találkozóját. 1975. augusztus 1. óta az európai népek -és kormányok egy több mint százoldalas, a kapcsolatok széles körét átfogó dokumentummal rendelkeznek, amelyet országaik legmagasabb vezetői írtak alá. Mindnyájukon múlik, hogyan hasznosítják e közös tulajdonukat, amely kétségkívül újszerű. Értelmezése és elhelyezése a nemzetközi kapcsolatok bonyolult rendszerében nem könnyű. A közvélemény számára itt-ott a hosszú, kompromisszumos szöveg megértése is gondot okozhat. Az államok közt is adódhatnak viták az értelmezés körül, mint ahogy a politikailag befolyásos sajtó is kezdettől fogva különböző értékeléseket, nemegyszer felületes véleményeket közölt. „Bizonyos idő még kell ahhoz, hogy a konferencia jelentősége teljesen behatoljon az emberek gondolatainak mélyébe” — mondotta az értekezletről hazatérve Kádár János, a magyar küldöttség vezetője. A helsinki konferencia záródokumentumát nem szánták nemzetközi jogi értelemben vett szerződésnek. Ugyanakkor többnek szánták, mint szokványos nyilatkozatnak. Megállapodás, ünnepélyes kötelezettségvállalás, erkölcsi és politikai kötelezettség — ezeket a megjelöléseket használták a konferencián felszólaló vezetők. Az okmány rendelkezéseire több ízben alkalmazták azt a megjelölést, hogy ajánlások.1 Mindez fontos a dokumentum értelmezése, a terminológia körül tapasztalható bizonytalanság szempontjából. Valamely nemzetközi megállapodás értelmezésénél ugyanis figyelembe kell venni annak pontos tartalmát, szövegét, de az aláíró államoknak a dokumentum aláírásakor táplált szándékait is. Ez vonatkozik a megállapodás egészére is, arra, hogy milyen természetű megállapodást akartak kötni. A most említett elveket és a megállapodások értelmezésének többi elvét a jogtudomány dolgozta ki a nemzetközi szerződések értelmezése során.2 Ha nem is jogi szerződés tehát a helsinki nyilatkozat, a terjedelmes okmány értelmezése a jogi elvek, a jogtudományban kialakult módszerek szerint történik. Ez csupán az egyik, ám igen fontos kapcsolat az európai dokumentum és a nemzetközi jog között. A nyugati sajtóorgánumok jó része csak azt az elemet ragadta meg, hogy az okmány nem szerződés, és ezt egyoldalúan hangsúlyozva odáig ment következtetéseiben, hogy az okmány „csak egy darab papír”, melynek semmiféle ereje, illetve a nemzetközi jog szempontjából semmiféle jelentősége nincs. Amellett az okmánynak olyan értelmet -és rendelkezéseket tulajdonítanak, amelyeket nem tartalmaz. Sokszor önmagukkal is 3
