Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Balázs József: A nemzetközi enyhülés néhány ideológiai kérdése Helsinki után
venciákkal szembehelyezkedő reakció nem veszélytelen, de túlbecsülése is hiba lenne. Az SZKP XXV. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója így értékelte ezt a reakciót: „Vannak bizonyos bonyodalmak néhány európai tőkés államhoz fűződő viszonyunkban is. A jelek szerint amiatt, hogy ezeknek az államoknak befolyásos körei nem óhajtanak ténylegesen lemondani a hidegháborús pszichológiáról és nem óhajtják következetesen megvalósítani a kölcsönös együttműködés és a más országok belügyeibe való be nem avatkozás politikáját.”5 Ez nemcsak a Szovjetunió, hanem a többi szocialista ország vonatkozásában is fennáll. Az enyhülés önmagától nem válik irreverzibilis folyamattá, csak a politikai és az ideológiai harcban. Az enyhülési folyamat során polarizálódnak a világpolitikai erők. Jelenleg erről van szó. A Helsinki utáni világpolitikai helyzet nem lett kevésbé bonyolult, továbbra is tele van ellentmondásokkal, ennek ellenére igaz az, hogy: „korunkban minden békeszerető erő összefogásával reális lehetőséggé vált a világháború megakadályozása”.6 Helsinki után gyökeresen új és alapvető átrendeződés a szemben álló erők viszonyában és kapcsolatrendszerében — sem negatív, sem pozitív értelemben — nem következett be. Az enyhülési politika — a vele szemben álló erők növekvő aktivitása ellenére — a nemzetközi élet fejlődésének fő iránya maradt mind Európában, mind másutt. A kollektív biztonságot mér nem teremtettük meg, de alapjait Európában leraktuk. A SALT II. és a bécsi fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyalások még nem jártak eredménnyel, folytatódnak, de a politikai feszültség csökkent, a szovjet—amerikai párbeszéd állandósult, a tárgyalások, a politikusok és államférfiak személyes érintkezései folytatódnak, s ez jó jel az enyhülés továbbfejlesztése szempontjából. A kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok alapvető problémái — többek között a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítése — még nem oldódtak meg, de fejlődnek ezek a kapcsolatok is. A KGST kezdeményezése a két európai gazdasági integráció szervezett együttműködésére megfelel a Helsinki dokumentum szellemének és a szemben álló erők érdekeinek. Helsinki óta senki sem sértette meg az európai országok határait, tárgyalások eredményeképpen megváltoztak egy szakaszon Olaszország és Jugoszlávia határai. Ez is megfelel Helsinki szellemének. Megélénkültek a kelet— nyugati kulturális, tudományos és az emberek közötti kapcsolatok. Sőt, a bizalomépítő intézkedések keretei között külföldi megfigyelők is részt vettek egyes hadgyakorlatokon, amire nem volt példa, amióta a két katonai integráció fennáll. Mindez szerves része a kibontakozó új folyamatoknak. De a valósághoz tartozik az is, hogy Helsinki után egyes nyugati országokban megélénkültek az antikommunista és szovjetellenes kampányok, sőt egyes nyugati politikusok a hidegháborús hangvételhez tértek vissza. A lengyel—NSZK szerződések oppozíciója a CDU és a CSU részéről több volt, mint a parlamenti ellenzék „szokásos magatartása”. A NATO főtitkára újból felelevenítette az úgynevezett „szovjet fenyegetésről” vallott nézeteket, amelyeket de Gaulle tábornok már több mint egy évtizede elvetett. A dél-európai országok többségében igen élénk belső társadalmi mozgások zajlanak le, amelyek a haladás irányába mutatnak, illetve ezt az igényt vetik fel. Ez a jelenség erősen nyugtalanítja a tőkések egy részét, főleg a militarista köröket. Többek között 68
