Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja
Az integráció fejlődése konszolidált politikai helyzetben azonban nem áll meg a vámuniónál. integráció éppen a vámunióval éri el a fejlődés fordulópontját,24 A vámunió által teremtett új gazdasági feltételek olyan ellentmondásokat eredményeznek, amelyek megoldása csak az integráció további kiszélesítésétől várható.23 Ezek szerint tehát az integráció expanzív folyamatnak nevezhető, hiszen folytonosan igény keletkezik újabb és újabb lépések megtételére, újabb és újabb integratív döntések meghozatalára. Egy-egy régió a termelés internacionalizálódásának mai fokán olyan gazdasági egységet képez, amelyben lényegében minden folyamat összefügg az adott térségben lejátszódó összes többi folyamattal. Az összefüggések némelykor szorosak, máskor kevésbé szorosak. Ezeknek az összefüggéseknek következtében több vonatkozásban egyensúlynak, illetve harmóniának kell fennállnia a gazdaság különböző szektorainak egymás közti viszonylatában. Bizonyos tűrési határokon túl például nem képzelhető el, hogy valamely gazdasági ágazatban hosszabb időre a többitől jelentősen eltérő szabályozó mechanizmust tartsanak fenn. Az egyik ágazat szabályozó mechanizmusának megváltozása szükségszerűen magával hozza a vele szorosabb kapcsolatban levő másik ágazat mechanizmusának megváltozását is. Ez a folyamat természetesen úgy megy végbe, hogy egyidejűleg más összefüggések is éreztetik hatásukat. így egyebek között egy ágazat szabályozó mechanizmusát az is meghatározza, hogy abban milyen szintű és milyen típusú termelésről van szó. Az integráció expanziója ezért csak azon ágazatok irányában képzelhető el, amelyeknél a fejlettségi szint és a termelés jellege lényegében azonosnak mondható, s amelyek kölcsönösen feltételezik egymást. Pontosabban: ilyenkor az integráció „át- csapásának” a már integrált intézményekkel rendelkező ágazatról a nem integráltra előbb-utóbb be is kell következnie. A tőkésországokban vámunióval megteremtett integrációs rendszer egységes, ösz- szefüggő volta tehát abban van, hogy az első — egyébként objektív okokból végrehajtott — integrációs lépések hólabdaszerűen előrehaladó és szélesedő folyamatot indítanak el, amely sajátos, öntörvényű automatizmussal fejlődik tovább. Egyáltalán nem szükséges, hogy maguk a szereplők — a gazdasági élet vezetői — is pontosan előre lássák a folyamat végeredményét, elegendő, ha felismerik a soron következő lépés megtételének szükségességét. Ha az előbb említett egyensúly, illetve harmónia megbomlik, a vezetésnek fel kell ismernie a helyzetet és meg kell oldania a keletkezett ellentmondások válságmentes felszámolását. Ha ez előrehaladó módon történik meg („menekülés előre”), akkor a problémák megoldódhatnak; a gazdaság — és az integrációs folyamat — kilábal a nehézségekből. Ha a vezetés nem kísérli meg az ellentmondások magasabb szinten történő feloldását, akkor az integráció nem maradhat meg az adott szinten; elkerülhetetlenül lépéseket kell tenni az eredeti — integráció előtti — állapot visszaállítására. Ami természetesen nem jelent megoldást, hiszen azok a tényezők, amelyek az adott integrációs intézkedéseket kiváltották, nyilván ezentúl is hatni fognak. Éppen ezért előbb-utóbb megint hozzá kell kezdeni a már egyszer megkísérelt akciók újbóli végrehajtásához. Ekkor azonban már összehasonlíthatatlanul nehezebb lesz a releváns szereplők támogatásának biztosítása. E törvényszerűség érvényesülésére több példa hozható fel. Minden különösebb indokolás nélkül nyilvánvaló például, hogy az ipari termékek szabad forgalmának a biztosítása egy idő múlva komoly feszültségeket hoz létre az ipari és a mezőgazdasági szektor között, ha az utóbbi területen nem alakítanak ki közös szabályozó mechanizmusokat.26 Előbb-utóbb sort kell tehát keríteni integratív döntések meghozatalára ebben a szférában is. A mezőgazdasági közös piac megteremtése megköveteli a szállítási árak vagy a biztosítási rendszer egységesítését is, hiszen a termékek mozgását nemkívánatos módon befolyásolják a különböző államokban meglevő eltérő feltételek. Az ipari és mezőgazdasági közös piac létezése további komoly egyensúlyhiányokat eredményezhet 37
