Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
semmiben se térjen el a négy nagyhatalom Nyugat-Berlinre vonatkozó megállapodásától; ez a feltétele annak, hogy a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság, valamint az NSZK között a diplomáciai kapcsolatok felvételére sor kerüljön.”31 A Scheel moszkvai tárgyalásai során kialakított jogsegély-formulát alkalmazták a csehszlovák— nyugatnémet megállapodásban. Az utolsó akadály is elhárult a csehszlovák—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvétele útjából: bejelentették, hogy Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsolatot létesít egymással. Ezt követően, 1973. december 12—13-án a Budapesten lezajlott magyar—nyugatnémet tárgyalások is sikerre vezettek: a kormány utólagos jóváhagyásának fenntartásával létrejött a megegyezés a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felvételéről. A jogsegély-nyújtás kérdésében a többi okmány aláírásától elkülönítve jegyzékváltásra került sor a magyal külügyminisztérium és az NSZK budapesti kereskedelmi képviselete között. A rendezésnek ez a formája azonos volt a csehszlovák—nyugatnémet és a bolgár—nyugatnémet megállapodással. Levélváltás történt a diplomáciai kapcsolatok felvételével összefüggő jogi, technikai és szervezeti kérdésekről. További levélváltás vonatkozott Nyugat-Berlin állandó lakosainak konzuli ellátására a Magyar Népköztársaság területén. Ebben az okmányban — teljes összhangban a nyugat-berlini négyoldalú megállapodással — a magyar fél leszögezte, hogy a diplomáciai kapcsolatok felvétele után lehetővé teszi az NSZK nagy- követsége számára Nyugat-Berlin állandó lakói konzuli ellátását a Magyar Népköztársaság területén. Egyszersmind utaltak arra, hogy ennek a lehetőségnek a biztosításával engedélyezik a magyar főkonzulátus működését Nyugat-Berlinben. A magyar—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok felvételéről szóló megállapodás jegyzőkönyvében leszögezték, hogy a két kormány illetékes hatóságai megfelelő egyezmények kötése céljából megvizsgálják a tudományos és műszaki, valamint a kulturális együttműködés lehetőségeit, s tárgyalásokat kezdenek megfelelő egyezmények előkészítéséről a közlekedés különféle területein. Jegyzőkönyvbe foglalták a magyar vagyonjogi és pénzügyi igényeket. Ám ezen a területen nem sikerült lényeges előrehaladást elérni az augusztusi bonni tárgyalásokhoz képest. Az NSZK mereven elzárkózott a magyar igények elvi elfogadásától és a további tárgyalásoktól. Nyugatnémet részről kijelentették, hogy a BRÜG-törvény alapján három részletben fizetett összegen túl további kötelezettséget nem vállalnak, és visszautasítják a magyar kártalanítási igényeket. A restituciós igényekkel kapcsolatban — az augusztusi magyar—nyugatnémet tárgyalásokhoz hasonlóan — a nyugatnémet fél csupán a kérdés további jogi tanulmányozására tett ígéretet. A magyar—NSZK diplomáciai kapcsolatok felvétele hosszú folyamat végét jelezte nem csupán a kétoldalú kapcsolatok történetében, hanem a kelet—nyugati kapcsolatok normalizálódásában, az európai biztonság és együttműködés alapjainak megteremtésében. 63
