Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kiss J. László: Az első államközi megállapodástól a diplomáciai kapcsolatok felvételéig. A magyar-NSZK kapcsolatok egy évtizede (1963-1973)
hívására Josef Érti érkezett Budapestre a Vadászati Világkiállítás alkalmából. 1971 nyarán a SZOT vendégeként Vetter, a DGB elnöke, 1972. márciusban Georg Leber, nyugatnémet közlekedés- és postaügyi miniszter tartózkodott Budapesten. A kétoldalú látogatások közül kiemelkedtek Bíró József külkereskedelmi és Kari Schiller gazdaságügyi miniszterek bonni, illetve budapesti találkozásai. 3. Új alapokon a magyar—NSZK gazdasági kapcsolatok A magyar—NSZK gazdasági kapcsolatok fejlődése szempontjából az 1970-es esztendő kiemelkedő volt. Január végén Budapesten nyugatnémet műszaki hetet rendeztek, amelyre Klaus Dieter Arndt, az NSZK gazdaságügyi minisztériumának államtitkára is ellátogatott. Áprilisban magyar szövetkezeti hét kezdődött Hamburgban, októberben Düsseldorfban megnyitották a magyar gazdasági napok rendezvénysorozatát. Bíró József magyar külkereskedelmi miniszter személyében 1970 márciusában első ízben látogatott az NSZK-ba a magyar kormány egyik tagja. A látogatás politikai jelentőségét az a tény is aláhúzta, hogy Schiller gazdaságügyi és Érti földművelésügyi minisztereken kívül Bíró József tárgyalt Walter Scheel külügyminiszterrel is. Scheel tolmácsolta Bírónak a bonni kormány azon javaslatát, hogy a gazdasági tárgyalások mellett mielőbb meg kellene keresni a politikai eszmecserék lehetőségét. Bíró válaszában a magyar kormány korábbi álláspontját ismételte meg: magyar részről a kapcsolatok fejlesztésére törekednek, amennyiben azok az európai béke és biztonság ügyét szolgálják.26 A Bíró-látogatás egyik célkitűzése az volt, hogy a kölcsönös árucsere-forgalmat a korábbi megállapodásnál korszerűbb és szélesebb szerződéses keretbe illesszék, mely egyúttal felöleli az ipari, műszaki együttműködés, tehát a kooperációk területét is. A másik célkitűzés az volt, hogy a liberalizáció fokozatos kiterjesztésével a magyar export számára a meglevőnél biztonságosabb kereskedelempolitikai feltételeket teremtsenek. A Bíró és Schiller közötti megállapodás értelmében szakértői szintű delegációk találkozóját irányozták elő az új, hosszú lejáratú árucsere-forgalmi és gazdasági-műszaki együttműködés megállapodás előkészítésére. A szakértői találkozó feladata a liberalizáció mértékének meghatározása és olyan kérdések tisztázása volt, mint a harmadik piacon való együttműködés lehetősége, valamint a nemzetközi szervezetekben, így a GATT-ban való magyar részvétel támogatása. 1970 szeptemberében a magyar—NSZK gazdasági tárgyalások végül is sikeresen lezárultak. A parafáit hosszú lejáratú, ötéves megállapodás az árucsere-forgalomra, valamint a gazdasági-műszaki együttműködésre vonatkozott, a tudományos-műszaki együttműködésre nem terjedt ki. A megállapodás alapelvként mondta ki a két ország közötti gazdasági együttműködés szélesítését, az árucsere-forgalom harmonikus és kiegyensúlyozott fejlesztésének igényét. A liberalizáció tekintetében az NSZK kormánya vállalta, hogy a megállapodás érvényessége alatt a beviteli lehetőségek állandó bővítésének, valamint a még meglevő mennyiségi korlátozások messzemenő megszüntetésének politikáját folytatja. A megállapodás nagy részletességgel rögzítette a termelési-műszaki kooperáció legfőbb megjelenési formáit és válfajait, azzal a céllal, hogy a kooperációs ismérveknek való megfelelés biztosítsa a kooperációk kölcsönös, szubjektivizmus nél57
