Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kádár Béla: Dél-Európa nemzetközi szerepének változása
tőke az egyes dél-európai országok nemzetgazdaságának kulcsszektoraiba igyekezett behatolni, a tőkeimport nagyságrendje Olaszország kivételével nemzetközi összehasonlításban szegény volt, a bruttó nemzeti termék 1—3%-ára rúgott. A gazdasági fejlődéshez szükséges devizaforrások oroszlánrészét a szolgáltató szektor (idegenforgalom, munkaerőexport, hajózás stb.) teremtette elő. Az ötvenes évek végéig a dél-európai országok árukivitele az elmaradottság jegyeit tükrözte: a kivitel túlnyomó részét mezőgazdasági termékek és nyersanyagok tették ki. Kivételt jelentett a magasabb fejlettségi színvonalú Olaszország továbbá Portugália, mely hagyományosan nyitottabb gazdasága, gyarmatbirodalma, az Angliával történelmileg kialakult szoros kapcsolatok keretében vállalt bedolgozói szerepe miatt már a negyvenes években jelentősebb könnyűipari exportot tudott kifejleszteni. A kiviteli struktúra átalakulása jelzi, hogy a növekedés gyorsulása, a belső strukturális fejlődés eredményeit a dél-európai országok egyre inkább kamatoztatják külgazdasági kapcsolataikban. Kivitelük legdinamikusabb kategóriáját mindinkább az iparcikkek jelentik, melyek Olaszország (84%), Spanyolország (62%) és Portugália (69%) esetében a kivitel túlnyomó részét adják, de arányuk Görögország (43%) és Törökország (18%) esetében is számottevő. Természetesen az iparcikkexport döntő része még könnyűipari termék, s az ipari munkamegosztásba való bekapcsolódás korántsem egyszerű folyamat, amit a legnagyobb iparcikkexportőri múlttal rendelkező Olaszország és Portugália strukturális fejlődésének lassúsága igen jól érzékeltet. Spanyolország példája mutatja azonban, hogy bizonyos strukturális küszöbök átlépése, a nehézipari export beindítása végül is nem megoldhatatlan feladat. Igen figyelemreméltó, hogy a későn iparosodó dél-európai országok közül Spanyolország és Portugália kivitelének strukturális mutatói nem kedvezőtlenebbek a jóval fejlettebb nyugat-európai kis országok mutatóinál. Noha valamennyi déleurópai ország iparcikkexportjában van egy-egy dinamikus húzóág (Olaszországban és Spanyolországban például a közlekedési eszközök, Portugáliában a textíliák, konfekció) az iparcikk-kivitel meglehetősen diverzifikált, és több árukategóriára támaszkodik. A gazdasági fejlődés a behozatal szerkezetében is tükröződik. Részben a jövedelememelkedéssel, részben a nagyarányú idegenforgalommal összefüggésben nemzetközileg is nagy jelentőségű élelmiszerfelvevő piac alakult ki Dél-Európában. Gyors ütemben bővül az egyes országok nemzetgazdasági keretei között gazdaságosan kevéssé kiépíthető gépipari beruházási termékek, különösen termelési rendeltetésű gépek, valamint féltermékek importja is. A dél-európai növekedés meggyorsulásának okait tárgyalva nem feledkezhetünk meg a nemzetközi politikai-gazdasági környezet kedvező hatásáról. A szocialista és a kapitális ta rendszer közötti verseny kialakulása, az egyes dél-európai országok hidegháborúban vállalt politikai-stratégiai szerepének gazdasági ellenértéke a politikai szféra oldaláról, a nyugat-európai gazdasági rekonstrukció, az automobilizmus elterjedésével is összefüggő idegenforgalmi expanzió, a nyugat-európai munkaerőhiány, az egyszerűbb technológiát és jelentős arányú élőmunkát igénylő ipari tevékenység kezdődő kiszorulása az iparilag fejlett országokból,a nemzetközi munkamegosztás újabb irányzatainak kialakulása pedig 3i
