Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 3. szám - Kende István: Az el nem kötelezettek mozgalmának kialakulása és helye napjainkban
Ismeretes, hogy a kínai politika később szavakban ismét magáévá tette a békés egymás mellett élés elvét, hogy ennek pajzsa mögül támadjon most már nyíltan a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió ellen. Az algíri értekezlet idején, 1973-ban a maoisták elítélték „a szovjet revizionistákat”, akik „odáig merészkedtek, hogy abszurd módon támadják azt, hogy a világ nagy és kis nemzetekre, gazdag és szegény országokra oszlik, s főleg azt, hogy a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat, a két szuperhatalmat, egy kalap alá vonják”.9 A jelenlegi kínai felfogás szerint a világ három részből áll: az egyikhez a két „szuperhatalom”, az azonos módon megítélt Szovjetunió és Egyesült Államok tartozik. A „harmadik világba” tartoznak a fejlődő országok, beleértve az ázsiai szocialista országokat, magát Kínát is. A második, a közbülső világ minden nem „szuper-” és nem „harmadik” rendbeli állama. Ez a felosztás mindhárom kategóriában — tehát már nemcsak a „szuperhatalmakéban” — egybemossa a szocialista és kapitalista államokat, mindhárom kategóriában teljesen figyelmen kívül hagyja a hatalom osztályjellegét. így azonos kategóriába, a „második világba” kerül például Magyarország és Belgium, vagy az NDK és az NSZK. A „harmadikba” Kína és a Fülöp-szigetek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és Thaiföld, a KNDK és Dél-Korea. E logika szerint, a „szuperhatalmak” elleni harc jegyében dicsérendő tetté válik a Közös Piac és 46 fejlődő ország által megkötött neokolonialista jellegű loméi konvenció, olyasmivé, „amitől legjobban félnek a szuper- hatalmak”. „A loméi konvenció aláírása a harmadik világ győzelme.. . Elszigeteli a szuperhatalmakat és kemény csapást jelent ellenük.”10 El nem kötelezettség és szocialista rendszer Az el nem kötelezettek mozgalma, s általában a fejlődő országok helyzete napjaink ideológiai-politikai küzdelmeinek egyik fő kérdésévé vált. Az el nem kötelezettek mozgalmának puszta léte is felvet számos olyan lényegi kérdést, amelyet korántsem válaszolnak meg egyöntetűen maguk az érdekeltek sem. Ilyen kérdés a gyarmati, félgyarmati múltú szocialista államok részvétele is az el nem kötelezettek mozgalmában. Ezek az országok természetesen elkötelezettek a szocialista társadalmi rend mellett. De ilyen értelemben elkötelezettséget jelent a kapitalista út választása is. Az el nem kötelezettség nem értelmezhető úgy, hogy mentes a világnézeti, társadalmi rend szempontjából való elkötelezettségtől. Az el nem kötelezettség a szocialista és az imperialista országok csoportja közötti harcban való el nem kötelezettséget jelent, ami gyakorlatilag elsősorban a katonai paktumoktól való távolmaradásban ölt testet. A NATO, a SEATO vagya Varsói Szerződés tagjának lenni katonai elkötelezettség az adott szerződéses rendszer keretében. Mivel azonban az el nem kötelezettek alapkérdésekben — a békés egymás mellett élés értelmezése, az imperializmus, a kolonializmus, a neokolonializmus, a faji megkülönböztetés stb. elítélése, a be nem avatkozás elvének támogatása — nem lehetnek „semlegesek”, szükségszerűen antiimperialista pozíciót foglalnak el. így akkor sincsenek a szocialista külpolitika antiimperialista elveivel ellentétes állásponton, ha egyébként 14
