Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Valki László: A gazdasági integráció mint az állami intézményrendszerek integrációja
a rendszer domináns volta”.7 Kaplan az alrendszereken ugyanazt érti, mint Haas a környezeten, tehát a nemzetállamokat, amelyek felett ezek szerint majd a regionális integrációs rendszer uralkodna. Mindkét megközelítés hibája, hogy a gazdasági integráció problémakörét kiterjeszti a társadalmi élet minden területére, az állam egész intézményrendszerére. Fejtegetéseikben kézenfekvő tételként szerepel az az állítás, hogy a termelés feltételeinek egységesítése törvényszerűen magával vonja az ember társadalmi tevékenysége egyéb feltételeinek az egységesítését is. Ez a tétel azonban bizonyításra szorulna, és számos ellenérvet is fel lehet hozni.8 Az intézményi integráció mindenesetre része a közgazdasági irodalomban „makró- integráció” elnevezéssel jelölt folyamatnak. A nemzetközi, azaz makroszinten megvalósított intézményi integráció fő funkciója, hogy elősegítse az általános makrogazdasági folyamatok összefonódását, valamint a mikrosztntn termelési integrációt. A tulajdonképpeni cél természetesen az utóbbi folyamat ösztönzése.9 Az intézményi integráció tehát csak keretet, lehetőséget ad a gazdasági összefonódás számára, csupán a megfelelő intézményi feltételeket teremti meg. A kérdés azonban ott dől el, lesz-e folytatása ennek a folyamatnak a gazdaság szférájában. A két folyamat egyébként a lényegét tekintve különbözik egymástól. A termelési integráció tőkés feltételek között — a nemzetközi monopóliumok kialakulásának formájában — történelmileg megelőzte az intézményi integrációt, sőt jelentős szerepet játszott az utóbbi létrejöttében. A termelési integráció továbbá nem igazodott tökéletesen a makró-intézményi integráció határaihoz: átcsapott rajtuk. A makrointegráció nem maradt meg például az Európai Gazdasági Közösség határai között, hanem kiterjedt a kontinens egész nyugati felére, sőt részt vettek benne amerikai vállalatok is. A szocialista nemzetközi munkamegosztás keretében az intézményi integráció fő funkciója szintén a makro- és mikrogazdasági folyamatok összefonódásának elősegítése. Az intézményi integráció önmagában tehát itt sem jelent még gazdasági integrációt. Más vonatkozásban azonban a helyzet fordított. A szocialista országok együttműködésének történetében egyfelől az intézményi integráció jelent meg először, s csak ennek eredményeként kerülhetett sor a szorosabb értelemben vett gazdasági integrációra. Ez egyenesen következett a szocialista tervgazdálkodás rendszeréből. Logikus módon előbb kellett kifejleszteni a tagállamok gazdaságirányítási szerveinek közös, nemzetközi intézményeit, mivel csak ezek hozhattak döntést későbbi konkrét mikrointegrációs lépések végrehajtásáról. Másfelől pedig megállapítható, hogy a szocialista országok termelési integrációja minden valószínűség szerint megmarad majd az intézményi integráció — tehát a KGST — keretei között, s nem terjed túl annak határain. Legalábbis a tőkésországok irányában nem. Előfordulhat ugyan, hogy valamely szervezeten kívüli szocialista országgal jöjjenek létre mikrointegrációs kapcsolatok, ezek kiterjesztése azonban már ismét bizonyos intézményi integrációt követelne meg. A következő feladat ezek után annak tisztázása, mit értünk az „intézményrendszerek integrációja” kifejezésen. Az intézményrendszerek integrációja Az „intézmény” fogalmát számos tudományág használja. A legtágabb értelmezési lehetőséget a szociológia kínálja, bár itt az a probléma, hogy e fogalmat nagyon sokféle módon határozzák meg. Mint ahogyan Kulcsár Kálmán megjegyzi azonban, „szinte minden meghatározásnak közös eleme, hogy az intézmény . . . bizonyos jelenségek körül csoportosuló normák és természetesen e normának megfelelő emberi magatartások összessége”.10 E definíció azonban még túlságosan széles tartalmat ölel fel. Eszerint 31
