Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kozma Ferenc: A világgazdasági rend megújításának lehetőségeiről
igényes tömegfogyasztást kell, hogy kielégítse. Az ellenértékképpen exportált termelő- eszközök, felszerelések és berendezések műszaki színvonala, kezelhetősége igazodik a fejlődő ország munkaerejének képzettségi színvonalához. A fejlettségi különbségek fokozatos felszámolásának elve. Az egyes termelő tevékenységek átadása a fejlődő országoknak a szocialista típusú munkamegosztásban együtt jár a termékek és a technológiák önálló továbbfejlesztési lehetőségeinek megteremtésével,, nevezetesen — a hazai szakemberek szocialista országban vagy a befogadó országban történő kiképzésével és folyamatos továbbképzésével, — a hazai kutató- és fejlesztőbázisok kialakításában történő együttműködéssel, — a fejlődő országbeli és szocialista szakoktatási és fejlesztő tevékenység hosszú távú összekapcsolása lehetőségeinek biztosításával, — folyamatos műszaki és üzemszervezési információnyújtással. A szocialista országok nem törekszenek „nem kapitalista” típusú nemzetközi gazdasági kapcsolataikban megőrizni újítási-fejlesztési előnyhelyzetüket. A munkamegosztás által történő segítség ptimátusának elve. A szocialista közösség olyan munkamegosztást ajánl fel a fejlődő országoknak, amely tömeges fejlődésre serkenti a belső energiákat, a kívülről kapott és az országon belül létrehozott anyagi és szellemi javakat a tényleges gazdasági függetlenség elérésének szolgálatába tudja állítani. Erejükhöz mérten a szocialista országok hiteleket is készek folyósítani, a gazdasági fejlődés alapvető külső forrását azonban az olyan nemzetközi munkamegosztásban látják, amely kedvező külső körülményeket teremt a termelőerők elmaradottságának felszámolásához. Mind a kétoldalú, mind a sokoldalú segélyek és hitelek — tehát más országban keletkezett jövedelem átszivattyúzása — csak akkor hatékonyak ha ilyen típusú munkamegosztás keretében addicionális eszközként használják őket fel. Az együttműködésből eredő fontosabb haszon a társadalmi munka termelékenységének gyorsított ütemű növekedése. A mai gazdasági világrend megítélésekor abból kell kiindulni hogy az nemcsak a fejlődő és fejlett országok kapcsolatainak vonatkozásában rossz, hanem minden vonatkozásban: nem szolgálja kielégítő módon a szocialista és tőkés társadalmi berendezkedésű országok gazdasági kapcsolatainak fejlődését sem, továbbá rendkívül erős zavarokat okoz a globális nemzetközi munkamegosztás egészében: inflációt, válságot hoz létre, monopóliumokat szül és kiszolgáltatottá teszi a gyengébbet az erősebbnek: vagyis a mai világrend azért rossz, mert kapitalista. A haladó emberiség célja olyan világgazdasági rend létrejöttének elősegítése, amely nem a műveltség monopolizáltságán, a gazdaság és vagyon privilégiumán, a kizsákmányoláson és a tőkés konkurrencián alapul, hanem egymás kölcsönös, tervszerű támogatásán. *7
