Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
országgal fenntartott kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlődését az EGK diszkriminatív kötöttségei akadályozzák; a két gazdasági integráció közötti multilaterális kapcsolatok pedig ugyancsak az EGK vonakodása és időhúzó taktikája miatt — a szocialista országok ismételt kezdeményezései ellenére — nem mozdulnak a holtpontról. Azért is különös, hogy a kongresszuson nem vetődött fel ez a téma, mert az SPD vezetői előtt egyáltalán nem ismeretlen. Hans-Jürgen Wischnewski, az SPD központi vezetőségének tagja és külügyi államtitkár 1975. január 17-én, az SPD országos külpolitikai konferenciáján kijelentette: a kelet-európai országok bizalmatlanságát az EGK iránt „indokolatlannak tartom, azonban sajnos be kell ismernem, hogy az EGK egy bizonyos esetben okot szolgáltatott a bizalmatlanságra. A semmiképpen nem igazolható marhahúsimport-tilalom bevezetésére gondolok, amelynek pusztító politikai hatása volt. Néhány nappal ezelőtt Budapesten voltam és meggyőződhettem erről. Ezt a problémát a lehető leggyorsabban rendbe kell hoznunk.”8 Ez a „lehető leggyorsabb” rendezés még több mint egy év után sem történt meg, és a kereskedelem fejlődését egyéb diszkriminatív kötöttségek is akadályozzák. A szociáldemokraták végül méltányolják az NDK-val megkötött egyezményeket és megállapodásokat, kifejezik reményüket, hogy további kedvező lépésekre kerül sor. Nyugat-Berlinről a következő megfogalmazást olvashatjuk: „A kapcsolatok logikus, óhajtott és mindenoldalú kiépítése megköveteli Nyugat-Berlin részvételét, a négyhatalmi egyezmény szigorú betartásával és teljes alkalmazásával.”9 Ez a megfogalmazás önmagában nem kifogásolható, de utalnunk kell arra, hogy a négyoldalú megállapodás két fontos tételt szögez le. Az egyik szerint Nyugat-Berlin nem az NSZK része és nem kormányozható az NSZK-ból,amásik helyesli az NSZK és Nyugat-Berlin közötti kapcsolatok fejlesztését. Mindkét tételt figyelembe kell venni, nemcsak az egyiket, mint ez az NSZK- ban gyakori. A kongresszus külön határozatokat fogadott el Portugáliáról, Chiléről, Spanyol- országról. Ezek mentesek azoktól az antikommunista megnyilvánulásoktól, amelyek — főleg Portugália vonatkozásában — a kongresszust megelőző időszakban az NSZK sajtójában mindennaposak voltak. II. II. Vita a hadiiparról és a fegyverexportról A kinyilvánított békepolitika és enyhülési politika hitelét a leszerelési politika támasztja alá. Mivel a külpolitikai határozati javaslatban a leszerelési politika támogatását az elvi kinyilatkoztatáson kívül kevés konkrétum támasztotta alá, az SPD területi szervei a kongresszust megelőző vita során több kiegészítő javaslatot terjesztettek elő a hadiiparral és a fegyverexport korlátozásával kapcsolatban. Ezek közül a javaslattevő bizottság csak egy javaslatot fogadott el, amely így hangzik: „A szövetségi hadsereg fegyverzetét modern színvonalon kell tartani és defenzív jellegűen kell fejleszteni. A fegyverkezési kiadásokat a NATO keretében erőteljes ésszerűsítéssel és szabványosítással kell korlátok között tartani. Az NSZK-ban és Nyugat-Európában meg kell előzni a katonai-ipari 89
