Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Madari Dániel: Az SPD mannheimi kongresszusa és a nemzetközi enyhülés
ra hajtja a vizet.Ugyanakkor az olyan szociáldemokratákkal,akik tudatában vannak a béke iránti felelősségüknek, méginkább a szociáldemokrata munkásokkal egyesíthet és egyesít is bennünket, hogy közös gondunk a népek biztonsága, közös törekvés a fegyverkezési hajsza megfékezése, a fasizmus, a fajgyűlölet és a kolonializmus legyőzése.”1 Ez az értékelés általában vonatkozik a szociáldemokratákra. Érvényes-e, ha csak egy pártot, az SPD-t vizsgáljuk? Milyen mértékű az antikommunizmus az SPD-ben? Számlthatunk-e az SPD-re a népek biztonságáért, a leszerelésért folytatott politikánkban, a fasizmus, a kolonializmus, a fajgyűlölet elleni küzdelemben? E kérdésekre keressük a választ az SPD 1975. november 11. és 15. között Mann- heimben tartott kongresszusának vitáiban, a párt különböző szintű területi szerveinek a kongresszus elé terjesztett javaslataiban és az elfogadott határozatokban. A kongresszus két olyan határozatot vitatott meg és fogadott el, amely témánk szempontjából jelentős. Az egyik a minden kongresszuson szokásos általános külpolitikai határozat, amely egyrészt az előző kongresszus óta eltelt időszak eseményeit méltatja, másrészt az adott külpolitikai helyzetet elemzi. A párt területi szervei ezt is megvitatták, ennek módosítására is terjesztettek be javaslatokat. A mannheimi kongresszus legjelentősebb dokumentuma azonban az SPD középtávú gazdaságpolitikai terve. (Orientierungsrahmen 1985, a továbbiakban: OR 85). Ennek egyik fejezete a következő tíz év világpolitikai, világgazdasági és európai fejlődésének várható alakulását elemzi, és kísérletet tesz arra, hogy körvonalazza az ebből eredő feladatokat. Az OR 85 első változatát az SPD 1971-es kongresszusának határozata alapján dolgozták ki. Ezt a változatot a hannoveri kongresszus — 1973 áprilisában — elvetette, és új bizottságot hozott létre a terv átdolgozására. Az elutasítás oka az volt, hogy ez az anyag minőségi változtatásokkal nem számolva, mintegy továbbírta a korábbi társadalmi folyamatokat, nem tartalmazta a társadalmi és tulajdonviszonyok fokozatos módosításának célját és módszereit. Az OR 85 második változata 1975 januárjában készült el, majd a párt területi szervei megvitatták, és módosítására 1007 javaslatot dolgoztak ki. Ezek egy részét a bizottság figyelembe vette; így alakult ki 1975. októberre a harmadik változat, amelyet a kongresszuson megvitattak és több pontjában módosítottak. Az itt elfogadott szöveg tehát a negyedik változat. Mint azt több jelentős területi szervezet állásfoglalása megállapítja, a társadalmi viszonyok módosításával kapcsolatos célkitűzések szempontjából a második változat sem lényegesen jobb az elsőnél. A kongresszus — bizonyos javításokkal — mégis elfogadta, mert a terv ismételt elutasítása az 1976. októberi, igen jelentős szövetségi parlamenti választások előtt rontotta volna a választási esélyeket. A küszöbönálló választások más vonatkozásban is hatást gyakoroltak a kongresszus vitáira és a határozatokra. A tartományi választási vereségek után és a szövetségi parlamenti választások előtt egységet kellett mutatni, mérsékelni a viták élességét, és ki kellett szűrni a javaslatokból a társadalmi viszonyok módosítását célzó azon elképzeléseket, amelyeket az NSZK választóinak többsége — legalábbis az SPD vezetői szerint — még nem fogad el. Az egység demonstrálása az így kialakított kompromisszumok alapján sikerült; ez azonban nem maradt hatás nélkül a nemzetközi hely86
