Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Somogyi Ferenc: Gazdasági egységtörekvések Nyugat-Afrikában
CEAO-n belül is nehézségeket okozott, és — amennyiben nem sikerül megnyugtató módon rendezni — hátráltathatja az ECOWAS fejlődését is. Ghána különösen érdekelt a széles körű együttműködés kialakításában. A francia nyelvű államoktól körülvett ország fejlődését az utóbbi években egyre inkább fékezte, hogy közvetlen szomszédaival nem tudott tartós kapcsolatot kiépíteni. Az ún. Entente Tanácshoz tartozó frankofon szomszédok ugyanis mindig a ghánai belpolitika irányától tették függővé együttműködési készségüket. Acheampong államfő az együttműködés szükségességére utalva az 1974. évi accrai szakértői értekezleten kijelentette: „Vagy egyesülünk gazdaságilag, vagy elpusztulunk — ez a választási lehetőségünk.”9 Libéria gazdasági fejlődéséhez a szűk nemzeti piac miatt elengedhetetlenül szükséges a környező országokkal való együttműködés. A leginkább az amerikai gazdasághoz kötődő, és így az angol—francia ellentétek hatókörén kívül eső ország kezdettől fogva támogatta a nyugat-afrikai integráció gondolatát. Több esetben önálló kezdeményezést is tett az ügyben: 1972-ben gazdasági közösség létrehozását javasolta Libéria, Sierra Leone és Guinea részvételével. Ebből a tervből született a Sierra Leonéval közösen létrehozott Manó River Union. Sierra Leone is mindig az együttműködés szervezeti kereteinek megteremtése mellett szállt síkra, bár az ország jelentéktelen gazdasági súlya és fordulatokkal teli belpolitikai fejlődése következtében nem vállalhatott aktív szerepet az integráció ügyének előmozdításában. A Sierra Leone-i kormány többek között elsősorban olyan vállalkozások közös megvalósításának reményében (nyugat-afrikai légitársaság, közös hajózási vállalat stb.) szorgalmazta az ECOWAS létrehozását, melyeknek a szűk nemzeti keretek közötti fenntartása túlságosan nagy terheket ró az országra. Elefántcsontpart állásfoglalása mindig erősen hatott a többi frankofon országra. A függetlenség kikiáltása óta a virágzó mezőgazdaságon és az ásványi kincsek (vasérc) kitermelésén alapuló egyenletes gazdasági fejlődés következtében jelenleg Elefántcsontpart a gazdaságilag legerősebb nyugat-afrikai francia nyelvű ország. Jelenlegi kapcsolatai hagyományos irányúak, tehát az ország gazdaságát elsősorban Franciaországhoz, illetve a frankofon közösség országaihoz kötik. Viszonylag fejlett infrastruktúrája is ezeknek a kapcsolatoknak kedvez. Az ország gazdasági súlya kiváltságos helyzetet biztosít Elefántcsontpartnak a CEAO-ban. 1973 vége óta azonban úgy tűnik, hogy Houphouet-Boigny elnök korábbi merev álláspontja némiképp megváltozott: hajlandónak mutatkozik lemondani a nyugat-afrikai frankofon országok körében meglevő gazdasági vezető szerepéről, mert az ország gazdasági fejlettsége folytán a szélesebb körű együttműködés még kedvezőbb lehetőségeket kínál. Továbbra is kérdés azonban, hogy Elefántcsontpart kormánya meddig hajlandó elmenni az ECOWAS célkitűzéseinek megvalósításában és mennyire kívánja lazítani a Franciaországhoz fűződő kapcsolatait. Mindenesetre ebben az irányban hat, hogy a Biafra támogatása miatt kiéleződött nigériai—elefántcsontparti viszony (a szakadár Ojukwu is itt kapott menedéket) fokozatosan javul, és Elefántcsontpart már ma is Nigériából szerzi be nyersolaj szükségletének több mint kétharmadát. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy Elefántcsontpart végleg feladta volna annak az elgondolásnak a 70
