Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Sz. Kiss Csaba: Az új világgazdasági renddel kapcsolatos nemzetközi vita evolúciójáról
hez. Míg el kell ismernünk, hogy óriási nehézségek állnak e cél sikeres megvalósításának útjában, el kell ismernünk annak az ígéretnek a nagyszerűségét, mely a nemzetek közösségét eljuttatta addig a pontig, ahol ilyen átfogó és racionális célkitűzéseket a történelem folyamán először egyáltalán fontolóra lehet venni.”4 Waldheim ENSZ-főtit- kárnak ez a nyilatkozata hangsúlyozza, hogy egyelőre csak a kezdeteknél tartunk. Az „óriási nehézségeket” az okozza, hogy különböző társadalmi rendszerű, gazdasági fejlettségű és különböző lehetőségekkel rendelkező országok érdekei között kell megtalálni a gyakran szükségszerű kompromisszumot. Az új nemzetközi gazdasági renddel kapcsolatos célkitűzéseknek nemhogy megvalósítása, de értelmezése, konkretizálása is lassú, szívós küzdelmet igényel, melynek fő frontvonala a szocialista országok által támogatott fejlődő országok és a fejlett tőkés országok között húzódik. (Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szocialista országok minden vonatkozásban azonos platformon állnak a fejlődőkkel.) Az alábbiakban elsősorban azt vizsgáljuk meg, milyen célkitűzésekkel léptek és lépnek fel a fejlődő országok offenzívájuk során; hogyan reagálnak követeléseikre a fejlett tőkés országok; milyen mértékben sikerült eddig megtalálni az ellentétes érdekek összeegyeztetésének módját. Amikor figyelmünket a fejlődő országok és a fejlett tőkés országok ellentéteire összpontosítjuk, hangsúlyoznunk kell, hogy a szocialista országok nem közömbös szemlélői vagy passzív résztvevői a vitának. Leegyszerűsítés azt állítani, hogy a világgazdasági mechanizmusok tudatos, komplex átalakítása, reformja a kapitalista világ keretein belül zajló folyamat. Hiszen a vita akörül is zajlik, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődését ne rövid távú szempontok, politikai döntésektől alig befolyásolt, részérdekeket szolgáló spontán evolúció, „láthatatlan” vagy „vak” tőkés törvények, hanem demokratikusan hozott tudatos döntések határozzák meg, vagy legalábbis befolyásolják. Ezen az általános síkon a vita puszta ténye a társadalmi viszonyok tudatos átalakításával kapcsolatos haladó elvek térhódítását tükrözi, melyeket legkövetkezetesebben a szocialista országok képviselnek. A szocialista országok érdekeltsége természetesen ennél sokkal konkrétabb. Arra törekszenek, hogy politikai és gazdasági sútyuknak megfelelő szerepet játsszanak a közös döntésekben. Könnyen ki lehetne mutatni, hogy a fejlődő országoknak alig van a tőkés ipari hatalmakkal szemben megfogalmazott olyan követelésük, melyet a szocialista országok közgazdászai vagy politikusai nem vetettek volna fel korábban valamilyen formában keményen bírálva az uralkodó tőkés gyakorlatot. A jelenlegi világgazdasági rend a szocialista országok számára is hátrányos. Radikális átalakítása — a közvetlen előnyökön túlmenően — módosíthatja a szocialista országok viszonyát mind a Nyugathoz mind a „harmadik világhoz”, befolyásolhatja a nemzetközi erőviszonyok további változásait, a szocializmus további térhódításának esélyeit. Mindezeknek a kérdéseknek a vizsgálata messze vezetne. Nem is lehet vállalkozni rá az új nemzetközi gazdasági renddel kapcsolatos vita — azon belül is elsősorban a fejlődők és a fejlett tőkés országok közti vita — eddigi fejleményeinek áttekintése nélkül. Minthogy a vitát döntően a tőkés válság és következményei váltották ki, a vita evolúcióját is a válságtól leginkább érintett felek álláspontjainak alakulása határozta meg. 41
