Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Káldor István: Az egyiptomi külpolitika módosulása az 1973-as háború után
gásterületének kiszélesítésére, profitjának „pánarab” biztosítására, arra, hogy a hazai szűkebb piacról kilépjen a nagyobb arab piacra. A felszabadító mozgalom dinamikus fejlődése — a jobboldal minden erőfeszítése ellenére — keresztülhúzta ezeket a számításokat. így az egyiptomi burzsoázia nacionalista jelszavakkal operálva igyekszik letéríteni Egyiptomot a felszabadító mozgalom, az antiimperialista harc útjáról. Szadat elnök politikai kurzusa minden segítséget megad a burzsoáziának célkitűzése eléréséhez. A reakció olyan külsőségekkel is revanzsálja az elnök igyekezetét, mint személyi kultuszának ápolása, róla elnevezett város felépítése stb. Az Alexandria közelében egymillió lakos számára tervezett város —„Fej szál City” mintájára — a Szadat-város nevet kapná. A tervek szerint 1977-ben kezdik meg az építkezést. Egyiptom a nyugati tőkés nagyvállalatokhoz fordult ajánlatért. Az amerikai politika minden erőfeszítése arra irányul, hogy kialakítsa a Kairó— Riad—Teherán tengelyt, ami lehetővé tenné számára az olaj kincs további zavartalan birtoklását, a térség stratégiai ellenőrzését. Egyes progresszív arab körök tudni vélik, hogy a sínai egyezmény titkos záradéka szerint — melyről az egyezményt ismertető első kairói rádióadás is említést tett — az amerikai 6. flotta lehetőséget kapott arra, hogy támaszpontját szükség esetén Nápolyból Alexandriába helyezze át. Megállapítható tehát, hogy az amerikai stratégiai érdekek találkoztak az egyiptomi jobboldal politikai törekvéseivel. Várható, hogy az amerikai diplomácia minden eszközt fel fog használni pozíciói megtartására, az ellenzék leszerelésére. Az 1975-ös év nem hozta meg a palesztinokkal való leszámolást, részben ez magyarázza a libanoni polgárháború elhúzódását. Arra is fel kell készülni, hogy Szíria presztízsének megerősödése újabb akciókat fog kiváltani az arab jobboldal és a nemzetközi reakció részéről. Ebben a tevékenységben az USA egyaránt számíthat mind a hivatalos egyiptomi vezetés, mind Izrael segítségére. Amennyiben ugyanis rövid időn belül nem tudnak „eredményt” felmutatni, az egyiptomi különállás diszkreditálódik, Kairó mint szövetséges devalválódik, s az amerikai politika nem tudja elkerülni Genfet. A szovjetellenesség nem egyiptomi találmány. Egyiptomban sem ma találkozunk ezzel a jelenséggel először. A burzsoázia — a világ bármely részén — osztályhelyzetéből következően időről időre előveszi a szovjetellenesség és az antikommunizmus jelszavát. A reakció képviselői igyekeznek a néppel elfeledtetni a Szovjetunió segítségét, melyre Egyiptom mindig számíthatott. Asszuán, a szuezi válság, az 1967-es háború utáni segítség, az 1973-as fegyverszállítások, Heluán, Nag Hammadi olyan események, létesítmények, melyek szerepe döntő volt a modern Egyiptom önálló államiságának megőrzésében, ipari fejlődésének kibontakoztatásában. Szadat elnöknek az a döntése, hogy Egyiptom a jövőben „egyensúly-politikát” folytat a nagyhatalmak között, azt jelenti, hogy egyenlőségjelet tesz a Szovjetunió és az Egyesült Államok közé, egyformán ítéli meg a két állam politikai céljait, erőfeszítéseit. „Amennyiben sikerült a figyelmet a két világhatalomra terelni, ez tehermentesíti az igazi agresszort, az Egyesült Államok támogatását élvező Izraelt. Sőt, fedezi az Egyesült Államokat is, mert ha két hatalmat emlegetnek, az elködösíti, hogy egyikük — az impe36
