Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - Kozma Ferenc: A világgazdasági rend megújításának lehetőségeiről
Az „új világgazdasági renddel” kapcsolatos elképzelések abból az alapelvből indulnak ki, hogy az államok szuverének és egyenlőek, s mint ilyenek vesznek részt a világ- gazdasági problémák megoldásában. A legfontosabb világgazdasági problémának a fejlődő országok gazdasági nehézségeinek megoldását tekintik, amelyen belül különös figyelmet kell fordítani a legnehezebb gazdasági helyzetben levő országok problémáinak orvoslására. A szuverenitás értelmezésében benne foglaltatik a társadalmi-gazdasági rendszer megválasztása, a természeti erőforrások feletti korlátlan rendelkezés (beleértve az államosítás jogát is), a kártérítés követelésének joga a gyarmati megszállás alatti fejlődéskiesésért, valamint a külföldi vállalatok ellenőrzése. A fejlődő világ országainak a világkereskedelemben kedvezményes elbánást kell biztosítani, vagyis a) bővíteni kell a termékeikre vonatkozó általános preferenciarendszert; b) a fejlődő országokból származó természetes anyagokat versenyképessé kell tenni az azokat helyettesítő műanyagokkal; c) el kell ismerni a fejlődő országok nyersanyagtermelői kartelljeit, elő kell segíteni működésüket, valamint a koordinációt közöttük; d) a fejlődő országokból származó nyersanyagok ármozgásait szinkronba kell hozni az általuk importált késztermékek ármozgásaival (indexelés); e) hosszú lejáratú áruegyezményeket kell kötni a fejlett és fejlődő országok között az utóbbiak elhelyezési piacainak és eladási feltételeinek számukra kedvező körülmények közötti stabilizálása céljából, beleértve ebbe a stabilizáló készletek és kiegyenlítési kasszák egymással összefüggő rendszerének megteremtését is. A nemzetközi valuta- és hitelrendszert is alkalmassá kell tenni arra, hogy a fejlődő világ kedvezményes pénzügyi forrásokhoz juthasson, vagyis a) az iparosodott országok évi nemzeti jövedelmük meghatározott hányadát (0,7—1%-át) eleve a fejlődő világ segélyezésére fordítsák; ugyancsak növelni és szélesíteni kell az ENSZ sokoldalú gazdasági segélyalapját, létre kell hozni az ún. különleges segélyalapot a legnehezebb helyzetben levő országok támogatása céljából; b) csökkenteni kell a fejlődő világ által igénybe vett hitelek kamatterheit és enyhíteni a törlesztési feltételeket; c) biztosítani kell a tőkeimportáló országok lehetőségeit arra, hogy a fogadott működő tőke beáramlásának mértéke és iránya megfeleljen nemzeti gazdaságfejlesztési elképzeléseiknek; d) A Nemzetközi Valuta Alap keretében létrejött különleges lehívási jogot (SDR) alkalmassá kell tenni arra, hogy fejlesztési segélyeket is finanszírozni lehessen vele; e) a fejlődő országoknak kellő súlyt kell biztosítani a nemzetközi valuta- és pénzügyi rendszer reformja során, beleértve a nemzetközi pénzügyi intézmények reformját is. Lehetetlenné kell tenni, hogy a nemzetközi pénzügyi intézmények bármely országgal szemben — politikai vagy gazdasági rendszere miatt — diszkriminációt alkalmazzanak. A fejlődő országok élelmezési helyzetének javítása céljából a) fokozott anyagi és pénzügyi támogatás szükséges az élelmiszer-termelés fejlesztéséhez (műtrágya- és növény- védőszer-alap, kedvezményes gépszállítások, agrár-vegyipar fejlesztése, szakképzés); b) alapvető élelmiszerekből mindenekelőtt gabonából — biztonsági világkészleteket kell létrehozni; c) nemzetközi információs rendszert kell létesíteni a termelést és ellátást befolyásoló tényezők időben való felmérése céljából. A fejlett országoknak meg kell gyorsítaniuk továbbá egyes feldolgozó iparágak fokozatos áttelepítését a fejlődő világba, valamint biztosítani annak feltételeit, hogy a fejlődő világ feldolgozott ipari termékei piacaikon versenyképes árakon kerülhessenek eladásra. A technológiai ismereteket kedvezményes feltételekkel adják át a fejlődő országoknak, és akadályozzák meg, hogy a technológia tulajdonosai visszaéljenek monopolhelyzetükkel. Segítséget kell nyújtaniuk a fejlődő országok ipari infrastruktúrájának kifejlesztéséhez is. Mindezeknek együttvéve biztosítaniuk kell az élelmiszer- termelés évi 4%-os növekedését és az ipari termelés oly mérvű növekedését, hogy az ezredfordulóra a fejlődő világ részesedése a világ ipari termeléséből a jelenlegi 7%-ról 25%-ra növekedjék. 18
