Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Káldor István: Az egyiptomi külpolitika módosulása az 1973-as háború után
sáért folytatott küzdelmet nem adta fel. A kül- és belpolitikai helyzetet most alkalmasnak találja hatalma visszaszerzésére. E cél érdekében nem riad vissza az árulástól, a nemzet kiárusításától, az imperializmussal való szövetkezéstől sem.3 Egyiptomban 1967 júniusig az egy kézben levő legnagyobb tőke 320 ezer egyiptomi font volt. 1967—1973 között 186 milliomos lépett a gazdasági, politikai porondra; számukat ma már — az óvatos becslések is — 600—700-ra teszik. Az árhivatal 1974-es megállapítása szerint az egyiptomi társadalomban „2000 olyan család van (családonként 5 fővel számolva, mintegy 10 000 ember), amelynek együttes évi jövedelme meghaladja a 77 millió egyiptomi fontot. Ez családonként évi több mint 30 000 egyiptomi fontos jövedelmet jelent. Ugyanakkor az egyiptomi családok százezreinek (családonként 10—15 gyerek) évi jövedelme az évi 100 egyiptomi fontot (200 dollár) sem éri el.”4 A hatalmi apparátusban helyet foglaló, de egyidőben üzlettel, spekulációval is foglalkozók típusa nem egyedi jelenség a mai Egyiptomban. A tehetős réteg retrográd politikai magatartását részben előidézi, részben magyarázza, hogy a mai tőkések között nagy számmal vannak olyanok, akik tőkéiket spekulációval, az ingatag politikai-gazdasági helyzet adta lehetőségeket kihasználva szerezték. Egyiptomi lapok számoltak be például arról, hogy „a Szuez újjáépítésére folyósított hitelek 45%-át a minden hájjal megkent protekciósok, ügynökök vágták zsebre”.5 Ennek a rétegnek a képviselői számarányukat szintén messze meghaladó mértékben részesülnek az elosztásból, hiszen az ő kezükben vanazipari termelés 25%-a,a belkereskedelem 86, a szállítások 48%-a. Egyiptomban 1952-ben, 1961-ben és 1969-ben hajtottak végre földreformot. Ez — következetlenségei ellenére — jelentős változást hozott a parasztok millióinak életében. A reform során kb.l millió feddán(l feddán = 0,42 hektár) földet (az ország megművelt földterületének 15%-a) vettek el a nagybirtokosoktól, s ebből 1970 elejéig 804 000 fed- dánt osztottak ki 420 000 parasztcsalád között. A következetlenségekből eredően a falvakban kialakult egy „középfellah” réteg, s az ő kezükbe került az ország megművelt területének 17,7%-a (145 ezer tulajdonos 5—20 feddános birtokkal). Sokvidéki településen, faluban az Arab Szocialista Unió vezetőségi tagjainak több mint 70%-a közülük kerül ki. Mindezt a spontán folyamatot még tetézte, hogy 1971 —1972-ben felülvizsgálták a korábbi gyakorlatot. Ennek eredményeként rendelet jelent meg arról, hogy az állam mintegy 5000 földbirtokosnak 9 év leforgása alatt kártérítést fizet azért a földért, amelyet az 1969. évi törvényben engedélyezett személyenkénti 50 feddánon felül elvettek tőlük. Elnöki döntés született arról, hogy nem hosszabbítják meg a politikai elszigetelésről hozott 1962. évi törvény hatályát; ennek megfelelően 1972 januárjában visszahelyezték jogaiba azt a 12 000 személyt, akik az agrártörvények és más haladó szellemű törvények hatálya alá estek, s ezért egy időre kirekesztették őket a politikai életből.6 A mai egyiptomi hatalmi struktúrában a nagyburzsoázia, a közép- és kisburzsoázia jobbszárnya, a bürokrata burzsoázia és az újgazdag falusi burzsoázia közötti szövetség dominanciája bontakozik ki. A parlament 360 mandátumából kb. 90%-kal ez a hatalmi 30
