Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Horváth Miklós: A nemzetközi enyhülés néhány kérdése
ázia még tud antidemokratikus, fasiszta eszközöket alkalmazni ott, ahol a tömegek demokratikus egysége valamilyen okból megtörik. A tőkés világ belső helyzete, a nemzetközi körülmények alakulása azonban alapvetően a belső demokratizálódásnak kedvez. A munkásosztály akkor tud igazán eredményesen harcolni a demokratikus célokért, ha a kommunista mozgalomnak sikerül kiharcolni az együttműködést a szociáldemokrata, szocialista mozgalmakkal a demokratikus jogok védelmére, a monopoltőke elleni harcra, a társadalom demokratizálásáért. A törekvés a politikai együttműködésre mit sem változtathat azon, hogy természetesen továbbra sem lehet szó „a tudományos kommunizmus és a szociáldemokraták között. . . ideológiai közeledésről”.16 A mozgalmakban részt vevő társadalmi erők érdekei között vannak különbségek, politikai érettségük sem egyforma, s eszmei arculatuk még inkább eltérő. Állandóan szükség van a demokratikus erők érdekeinek egyeztetésére, s a politikai különbségek egyeztetése határozott kezdeményezésekkel valósítható meg. Az érdekek egyeztetésének bázisa, a politikai egység alapja a monopóüum-ellenesség, a demokratikus jogok védelme, a háborúellenesség. Ezeket a politikai célokat csak a munkásosztály képviseli következetesen. Ezért a munkásosztály politikai egysége különös jelentőséggel bír a demokratikus erők összefogásában. Végeredményben ez az összefogás biztosítja az agresszív burzsoá erők törekvéseinek visszaszorítását a belpolitikában éppúgy, mint — szövetségben a világforradalmi folyamat más erőivel — a különböző társadalmi rendszerű államok közötti kapcsolatokban. Az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása felgyorsította a nemzetközi élet demokratizálódásának a folyamatát, tovább gyengítette a nemzetközi imperializmus erejét. A függetlenné vált országok a mai nemzetközi erőviszonyok alapján puszta állami létükkel korlátot szabnak az agresszív nemzetközi törekvéseknek. „Ma már világos, hogy a világ osztályerőinek jelenlegi viszonyai között a felszabadult országok teljes mértékben képesek szembeszegülni az imperialista diktátummal, kivívni igazságos, vagyis egyenjogú gazdasági kapcsolatokat. Hozzájárulásuk a békéhez, biztonsághoz a mainál nagyobb súlyú lesz.”17 Lenin mondta jelentőségükről: imperialistaellenességükkel „talán nagyobb forradalmi szerepet fognak játszani, mint hinnénk”.18 A politikai függetlenség elnyerése után az önálló nemzetgazdaság megteremtése került előtérbe a volt gyarmati országok többségében. A gazdasági elmaradottság felszámolásához egyenjogú gazdasági és politikai kapcsolatokra van szükségük. Ilyen kapcsolatokat a fejlett tőkés országokkal csak úgy tudnak létrehozni, ha nemzeti érdekeiket nem rendelik alá a tőkés nagyhatalmak törekvéseinek. Ellenkező esetben fejlődésük újra egyoldalúvá válhat. Súlyos elmaradottságuk felszámolásához széles körű nemzetközi együttműködésre van szükségük. Egy igazságosabb nemzetközi munkamegosztásban való egyenjogú részvételük az enyhülési folyamatok szélesedése nélkül elképzelhetetlen. Külpolitikájuk érdekeikből kifolyólag háborúellenes, alapvetően a nemzetközi együttműködést szolgálja, tükrözve belső viszonyaik legfőbb követelményeit. A fejlődő országokban a felszabadulás utáni osztálypolarizáció az egyes társadalmi rétegek közötti különbségek növekedését is eredményezte. Ebben a helyzetben szükség- szerűvé vált, hogy olyan politikai párt vagy vezetők álljanak a nemzeti demokratikus mozgalom élén, akik, vagy amelyek következetes antiimperialista politikával küzdenek 26
