Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Horváth Miklós: A nemzetközi enyhülés néhány kérdése
ki. A Varsói Szerződés országainak katonai ereje minőségi változásokon ment keresztül. Főleg a Szovjetunió fejlődése eredményeként megszűnt az imperializmus fenyegető katonai túlereje a stratégiai fegyverrendszerek szférájában.” Mindezek az eredmények együttesen szilárd bázist teremtettek a szocialista közösség egyeztetett külpolitikája számára, a szocializmus építéséhez szükséges békés nemzetközi körülmények biztosításához, az enyhülés folyamatának előrehaladásához. Az enyhülési folyamat kiszélesítésének lehetősége, a szocialista közösség országainak fejlődése és politikai egysége, gazdasági együttműködésük szintje dialektikus kölcsönhatásban van egymással. Kádár János, az MSZMP Politikai Főiskolája 25. évfordulójára rendezett ünnepségen mondott beszédében hangsúlyozta: „a szocialista országok lcülön- külön is bizonyos erőt képviselhetnek, azonban együttes fellépésük a nemzetközi kérdésekben meghatványozza erejüket”.12 A következetes osztálypolitika a nemzeti érdekek és a szocialista internacionalizmusban kifejeződő közös érdekek együttes és egyértelmű képviselete. Az ellentétes társadalmi rendszerű államok között létrejött kapcsolatokban is csak ez a következetes osztálypolitika teremtheti meg a szocializmus építéséhez szükséges feltételeket, s egyben növeli a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségét. A nemzeti érdekek téves képviselete, szembeállítása az internacionalizmussal, rövid távon bizonyos gazdasági előnyökkel járhat, de nem teszi lehetővé sem a szocializmus sokoldalú fejlesztését, sem pedig a szocializmus hatékony védelmét a tőkés társadalom negatív hatásaival szemben. A nemzeti és internacionalista érdekek együttes képviselete viszont lehetővé teszi, hogy a tőkés világgal kiépített kapcsolatainkból jobban kiszűrjük és hatástalanítsuk a szocialista viszonyok fellazítására, a szocialista érdekek devalválására irányuló ellentétes törekvéseket. A szocializmus sokoldalú fejlődése belső természeténél, lényegénél fogva egyaránt megköveteli a szocialista érdekek nemzeti és nemzetközi követelményeinek betartását, Csakis a nemzeti és internacionális érdekeket egyformán figyelembe vevő fejlesztési programok csökkenthetik a fejlődésbeli különbségeket, a szocialista egységet gyengítő objektív tényezők körét. Az egyeztetett fejlesztési politika ugyanis meggyorsítja a szocialista országok közötti kiegyenlítődés folyamatát, s ezáltal szűkíti a nemzeti elkülönülési törekvések bázisát. A szocialista országok ereje az „internacionalista testvéri összefogás révén hatványozódhat meg” hangsúlyozta Kádár János az SZKP XXV. kongresszusán mondott felszólalásában.13 A szocialista országok alapvető érdekeinek azonossága a szocializmus törvény- szerűségei alapján bontakozott ki. Az alapvető érdekazonosság mellett az eltérő fejlettség alapján érdekkülönbségek is keletkezhetnek. Ezek azonban nem kell, hogy konfliktusokhoz vezessenek, a közös érdekeken alapuló internacionalista politika alapján megvalósulhat a szocialista országok harmonikus együttműködése. Sajnos azonban arra is van példa, hogy egyes vezetők a különbségeket hangsúlyozzák, nacionalista útra térnek. Feszültséget okoz, s konfliktus lehetőségeit hordozza magában a jelenlegi kínai vezetés szovjetellenes és enyhülésellenes nemzetközi politikája és ebből adódóan a szocialista világrendszer egységének hiánya is. A kínai vezetés, semmibe véve a történelmi változásokat, a mai világhelyzetet úgy értékeli, hogy „folytatódik az imperialista 24
