Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Karczag Gábor: Az SZKP XXV. kongresszusa a nemzetközi helyzetről
ban az eszmék harcát jelentheti. Világos az is, hogy az ideológiai harc előtérbe kerülése és nagyobb szerepe ellenére a nemzetközi osztályharc súlypontja nem tevődött át ideológiai térre, hanem változatlanul az anyagi termelésben — és versenyben — található. A szovjet pártkongresszus erőteljesen hangsúlyozta, hogy a nemzetközi enyhülés és a békés egymás mellett élés a nemzetközi osztályharc formái: „Az enyhülés semmiképpen sem hatálytalanítja és nem is hatálytalaníthatja, vág) változtathatja meg az osztályharc törvényeit. Senki sem számíthat arra, hogy a kommunisták az enyhülés körülményei között beletörődnek a tőkés kizsákmányolásba, vagy pedig hogy a monopolisták a forradalom híveivé szegődnek.”21 A szocialista országok súlyos történelmi tévedést követnének el, ha nem így fognák fel az enyhülést, ha nem harcolnának érvényesítéséért nap mint nap, valamennyi relációban és minden konkrét kérdésben. A nemzetközi burzsoázia mint osztály egészében ellensége a szocializmusnak, de nem lehet nem figyelembe venni, hogy vad antikommunista szárnya mellett vannak viszonylag realista képviselői, akik azonban csak abban különböznek, hogy más módszerekkel harcolnak a szocializmus ellen. Lenin figyelmeztetett rá, hogy a nemzetközi munkásosztály „valamennyi és mindenféle imperialistákkal szemben” harcol. Ez a tanítás ma következetesen érvényesül a szocialista közösség politikájában, mely figyelembe veszi, hogy korunkban, amikor a két antago- nisztikus osztály világrendszerek keretében áll szemben egymással, a termonukleáris katasztrófa elkerülése az egész emberiség létérdeke. Az enyhülés politikája arra irányul, hogy csökkentse a nemzetközi kapcsolatok rendszerében bárhol keletkező feszültségeket, s még a tőkés világ válságából eredő veszélyeket is egyre inkább korlátozni képes. Ezzel is kedvezőbb feltételeket biztosít a szocializmus és a kommunizmus építéséhez, és világméretekben hatékonyabban segíti elő a társadalmi haladást. Lenin rámutatott, hogy a proletariátus az államhatalom megragadásával nem fejezi be osztályharcát, hanem más formában és más eszközökkel folytatja. A szocialista közösség nemzetközi osztályharcának formái is állandóan változnak, de osztálytartalma nem változott és nem is fog megváltozni. Az SZKP XXV. kongresszusa a nemzetközi életre közvetlenül ható történelmi esemény, s mint ilyen nemcsak a Szovjetunió népei számára jelentős, hanem a világ minden népe számára. R. Arismendi elvtárs, az Uruguayi Kommunista Párt főtitkára találóan fogalmazta meg ezt a gondolatot kongresszusi felszólalásában: „A Szovjetunió és az SZKP korunkra való hatásának elismerése nem csökkenti az egyes mozgalmak függetlenségét és hazafias jellegét. Ezzel nem tagadjuk a történelmi és a politikai sajátosságokat, az egyes pártok önállóságát. Mi csak aláhúzzak aZl< amlt maga a történelem teremtett.” Az SZKP XXV. kongresszusának történelmi jelentőségét növeli „A békéért és a nemzetközi együttműködésért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folytatott további harc programjának” meghirdetése. A programban azok a feladatok szerepelnek, „amelyek megoldását, meggyőződésünk szerint, a mai körülmények között megköveteli a népek békéje, biztonsága, az emberi haladás”22 — mondotta L. I. Brezsnyev. A program kitér az enyhülés tartalmasabbá tételének aktuális kérdéseire, különös figyelmet szentelve a leszerelés időszerű feladatainak. Nagy hangsúlyt kap benne a háborús tűzfészkek felszámolásának szükségessége, az ázsiai biztonság megteremtése, az 15
