Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 2. szám - Karczag Gábor: Az SZKP XXV. kongresszusa a nemzetközi helyzetről
eredményeként jött létre a fordulat a hidegháborútól a nemzetkÖ2Í enyhülés irányában. Ebben a történelmi sikerben „nagy jelentősége volt annak, hogy pártunk pontosan meg tudta határolni gyakorlati tevékenységének fő feladatait a nemzetközi biztonság megszilárdításának területén, s megfogalmazta őket XXIV. kongresszusának békeprogramjában”.12 A békeprogram az enyhülés fontos tényezőjévé válhatott, mert a nemzetközi erőviszonyok változását helyesen és időben értékelte, s erre alapozta a célokat. Az enyhülés a szocialista és a tőkés országok békés egymás mellett élésén alapuló harcának és együttműködésének olyan folyamata, amelynek célja kapcsolataik fokozatos normalizálása és ezen keresztül a nemzetközi élet pozitív befolyásolása. A kongresszus megállapításai és a jelenlegi nemzetközi események egybehangzóan bizonyítják, hogy a világhelyzet fő tendenciája a nemzetközi feszültség enyhülése. Napjainkban élesedő harc folyik e folyamat elmélyítéséért: az enyhülést ellenző erők tevékenysége következtében az enyhülés folyamatában néha hullámzás, megtorpanás és lassulás figyelhető meg. Az enyhülés változatlanul a fő tendencia, de más, ellentétes tendenciák is hathatnak a társadalmi tevékenység valamennyi területén, s e tendenciák között harc folyik. Az enyhülés nem terjed ki automatikusan minden térségre és szférára, hanem elsősorban a nemzetközi élet fő tényezőinek kapcsolatait jellemzi. A különböző országcsoportok kapcsolataiban más-más módon érvényesül; a szocialista és a tőkés országok kapcsolataiban főleg a békés egymás mellett élés politikájában fejeződik ki. Tekintettel arra, hogy ellentétes társadalmi rendszerű országok kapcsolatairól van szó, e tendencia a köztük levő feszültség enyhülését, de nem megszüntetését jelenti. A XXV. kongresz- szus ezt az objektív helyzetet vette számításba, amikor éberségre és határozott, egységes cselekvésre felszólítva arra is figyelmeztetett, hogy ,,az imperializmus agresszív cselek- ményeineklehetőségemostjelentősenleszűkültugyan,deazimperializmus természete a régi maradt.”13 A szocialista országok a nemzetközi enyhülés visszafordíthatatlanná tételéért küzdve tisztában vannak vele, hogy céljaikat csak az enyhülésellenes erőkre mért újabb csapásokkal és a társadalmi haladás kiterjesztésével érhetik el. ,,Az enyhülés megszilárdítása és világméretű kiterjesztése további éberséget és kitartó harcot követel a hidegháború és a háború makacs szélsőséges erőivel szemben, amelyek a helsinki értekezlet után, különböző vonalakon ellentámadással kísérleteznek”14 — szögezte le a kongresz- szuson Kádár János. A szocialista országok nem szűkítik le harcukat a szocialista és a tőkés államok kapcsolatainak normalizálására, hanem nagy erőfeszítéseket tesznek annak érdekében is, hogy a tőkés hatalmak a fejlődő országok vonatkozásában is a békés egymás mellett éléssel összhangban álló politikát folytassanak. Az enyhülés folyamatának visszafordíthatatlanságáért folyó küzdelem másik fontos területét az határozza meg, hogy az enyhülés jelenleg elsősorban politikai téren érvényesül, politikai akciókban ölt testet. A gazdasági kapcsolatokban bonyolultan és ellentmondásosan érvényesül, az ideológia területén pedig nem lehet szó enyhülésről. Mivel az enyhülés hosszabb távon nem tartható fenn, ha folytatódik a fegyverkezési verseny, a politikai enyhülésnek a katonai enyhüléssel való kiegészítése vált a legidőszerűbb felaII
