Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - INTÉZETI ÉLET - Tudományos konferencia a nemzetközi enyhülés és a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésénék kilátásairól
javulása már a legutóbbi esztendőkben is pozitívan éreztette hatását Európában, Dél- kelet-Ázsiában, a Közel-Keleten. Az Egyesült Államok kormánya viszonylag későn szánta el magát a Szovjetunióhoz fűződő viszonyának felülvizsgálatára. Amit Nyugat- Európa néhány vezető országa már az 1960-as években felismert és elkezdett, azt az amerikai uralkodó körök még nyolc-tíz évig nem voltak hajlandók a politikai gyakorlatban megtenni, és akkor is csak a körülmények kényszerítő hatása alatt cselekedtek. A kényszerítő hatás, amelynek lényege az erőviszonyok általános megváltozása, kiterjed az amerikai külpolitika valamennyi szférájára. Ezzel magyarázható, hogy az USA-ban már Kennedy elnöksége óta vita folyik az uralkodó osztályon belül az amerikai külpolitika stratégiai kérdéseiről: a prioritásokról, az eszközökről, a stílusról és különösen a Szovjetunióhoz való viszonyról. Az amerikai vezetés amonopoltőke érdekeit figyelembe véve meg-megújuló kísérleteket tesz arra, hogy kitörjön a körülmények kényszerítő szorításából, vagyis a maga javára változtassa meg az erőviszonyokat. Ezek a kísérletek az amerikai külpolitika maradandó elemei. Mivel azonban az uralkodó osztály eléggé megosztott, különböző irányú kísérletekkel számolhatunk. A hideg- háborús erők főleg a katonai erő fejlesztésével szeretnék megerősíteni az Egyesült Államok meggyengült stratégiai pozícióit, míg a realistább irányzat a gazdasági, tudományos-technikai és politikai eszközöket kívánja előtérbe helyezni. Egészében véve várható, hogy a következő években az utóbbi irányzat lesz az erősebb, és az általa alkalmazott módszerek jutnak domináns szerephez az amerikai külpolitikában. Pusztán a kényszerítő körülmények hatására még nem módosult volna a Szovjetunió iránt tanúsított amerikai magatartás. A fordulathoz szükség volt arra is, hogy az Egyesült Államok bizonyos területeken érdekeltté váljon a kapcsolatok normalizálásában. Az amerikai érdekeltség három fő területen mutatkozik meg: — a nukleáris összecsapás veszélyének elhárítása, mivel ez egyaránt érdeke a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak. E téren jelentős változás következett be az amerikai vezető körök felfogásában. Ma már az amerikai vezetés valamennyi szárnya tudatában van annak, hogy egy ilyen összecsapás az Egyesült Államok létét fenyegeti; — a fegyverkezési verseny korlátozása. Az amerikai gazdaság hosszú távú érdekei egyre inkább ellentétesek a fegyverkezési kiadások növelésével, és ezért az Egyesült Államok ma már hajlandó bizonyos területeken megállapodást kötni a Szovjetunióval; — nem elhanyagolható érdekek fűződnek a gazdasági, a tudományos és műszaki kapcsolatok fejlesztéséhez is. Adottságaiból kifolyólag mindkét ország rendelkezik a továbbfejlődéshez szükséges belső feltételekkel, de az együttműködés, a kapcsolatok fejlesztése meghatványozná a hatékonyságot az említett szférákban. A kényszerítő tényező, valamint az objektív érdekek találkozása, illetőleg ezeknek a hatása a szovjet—amerikai viszonyra igen bonyolult módon, gyakran ellentmondásosan érvényesül. Amerikai részről a kapcsolatokra rövid távon erősen hatnak a konjunkturális elemek (választási küzdelem, egy-egy fontosabb kongresszusi döntés, a szövetségesekre gyakorlandó nyomás stb.). Az elmúlt másfél-két évben a konjunkturális tényezők jelentős negatív hatást gyakoroltak a kétoldalú kapcsolatok alakulására. A választási küzdelemre való tekintettel még a kapcsolatok fejlesztésében érdekelt tényezők is lassítják a Szovjetunióhoz való közeledés folyamatát. A kormány néhány esetben meghátrált a hidegháborús erők nyomására, és nem tudta betartani ígéreteit (pl. a szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás „elszabotálása” a Szovjetunió számára elfogadhatatlan követelések támasztásával — ennek következtében 1974-ben a két ország közti forgalom még mindig csak kb. egymilliárd dollárt tett ki). A konjunkturális tényezők közé kell sorolnunk középtávon ható tényezőket is. így például nem elhanyagolható körülmény, hogy 1972—1974 között a kapcsolatok intenzív fejlődésének időszaka egyben az Egyesült Államok nemzetközi nehézségeinek ni
