Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1976 (3. évfolyam)
1976 / 1. szám - SZEMLE - Szilágyi Zoltán: Az ENSZ szerepe a gyarmati rendszer felszámolásában
Nemzetközi Bíróság Namíbiával kapcsolatos, 1971. június 21-én közzétett tanácsadó véleménye, mely megerősítette az említett közgyűlési határozatot.17 A Biztonsági Tanács Addis Abeba-i ülésén Namíbiára vonatkozólag is határozat született, amely erőteljesen elítéli a dél-afrikai rezsim namíbiai politikáját, törvénytelennek minősíti Namíbia megszállását, és felszólítja a dél-afrikai kormányt, hogy haladéktalanul vonja ki katonai, rendőri és polgári személyzetét a területről. Eddig semmi jele annak, hogy a fajüldöző dél-afrikai kormány eleget kívánna tenni az ENSZ Namíbiára vonatkozó határozatának. A Biztonsági Tanács és a Közgyűlés határozatai, a Nemzetközi Bíróság döntése, továbbá az ENSZ főtitkárának erőfeszítései ellenére továbbra is törvénytelen megszállása alatt tartja a területet. A dél-afrikai hatóságok 1975. szeptember 1-re kitűzték a délnyugat-afrikai (namíbiai) ún. „alkotmányozó tárgyalások” megkezdését. Ezek a tárgyalások arra irányulnak, hogy néhány megvásárolható törzsi vezető közreműködésével elfogadtassák Namíbia felosztására irányuló tervüket. A legtermékenyebb és természeti kincsekben leggazdagabb területekből úgynevezett fehér övezetet, a fennmaradó részeken pedig törzsi megoszlás alapján „miniállamokat” hoznának létre. Ezek belső önkormányzattal rendelkeznének, de teljes mértékben Dél-Afrikának lennének kiszolgáltatva. A dél-afrikai kormány ezzel a tervével súlyosan veszélyezteti az afrikai kontinens és az egész világ békéjét és biztonságát. A portugál igazgatás alatt álló területek helyzete a gyarmati felszabadítási mozgalmak ellen folytatott kegyetlen gyarmati háborúk következtében szintén többször szerepelt a Biztonsági Tanács ülésének napirendjén az 1974-es portugáliai változások előtt. Bissau-Guinea függetlenségének kikiáltása 1973 őszén, a portugál fasiszta diktatúra bukása 1974 tavaszán, a demokratikus portugál kormány megalakulása és a portugál gyarmatok felszabadító mozgalmainak vezetőivel való tárgyalások megindították a portugál gyarmatok függetlenné válásának folyamatát. Mozambik 1975. június 25-én, a Zöld-foki-szigetek július 5-én, Sao Tómé és Príncipe pedig július 12-én elnyerte függetlenségét. E három új független államot 1975. szeptember 16-án felvették az ENSZ-be. (1975-ben további három volt gyarmati terület csatlakozott az ENSZ-hez: Pápua Űj- Guinea, a Comore-szigetek és Suriname.) Angola 1975. november 11-én vált függetlenné. Az imperialista mesterkedések, a helyi felszabadítási mozgalmak közötti ellentétek következtében fennállt a veszélye annak, hogy Angola második Kongóvá válik, vagy területét feldarabolják. A Cunene folyón épülő erőmű védelme ürügyén dél-afrikai csapatok hatoltak be az ország déli részébe. Az imperialista erők, a fajüldöző dél-afrikai rezsim beavatkozása, a szakadár helyi szervezetek tevékenysége nemcsak a közelmúltban függetlenné vált angolai állam szuverenitását, hanem egész Afrika békéjét és biztonságát fenyegeti. Portugál-Timoron is napirenden vannak az összetűzések a jobboldali és baloldali erők között. Indonézia fegyveres beavatkozása a haladó erők helyzetét gyengíti. Kétséges, hogy" az ENSZ főtitkár megbízottjának timori küldetése az indonéz beavatkozás megszüntetését, a terület függetlenségének és haladó rendszerének megőrzését eredményezi. 99
