Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Haraszti György: A technikai haladás és a nemzetközi jog
rendszeres adásokra. Éppen ezért az államoknak nagy erőfeszítéseket kell tenniük a közvetlen műholdas televíziós közvetítések jogi szabályozását célzó egyezmény megkötésére. A megkötendő egyezménynek természetesen a nemzetközi jog alapelveire kell épülnie. Ezért helyesen állapította meg az ENSZ Közgyűlésének 2916. (XXVII) és 3182. (XXVIII) sz. határozata, hogy a műholdas közvetlen televíziós közvetítések során az államok tevékenységének a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartásán, a belügyekbe való be nem avatkozás elvén, az egyenlőségen, az együttműködés és a kölcsönös előnyök elvén kell alapulnia. Ezeket az elveket pedig csak akkor nem sértik a műholdas közvetlen televíziós adások, ha az idegen államok területére irányított adásokhoz kikérik az érintett államok előzetes hozzájárulását. Egyes nyugati államok ezzel szemben „az információk szabad áramlásának” elvére hivatkoznak, mely sohasem vált nemzetközi jogszabállyá, nyugati értelmezésében nem szolgálja a népek közötti békét és megértést és nem egyeztethető össze az állami szuverenitás tiszteletben tartásának általánosan elismert nemzetközi jogi alapelvével. Az idegen államok felé irányított műholdas közvetlen televíziós adást tehát az érintett államok előzetes beleegyezésétől kell függővé tenni az egyezményben, és meg kell határozni az adást eszközlő vagy azt területén eltűrő állam nemzetközi felelősségét az egyezménybe ütköző adásokért. Végül még egy sürgős feladat vár megoldásra a kozmikus térség jogának kialakítása során, éspedig az olyan távérzékelő műholdak alkalmazásának szabályozása, amelyek a Föld természeti kincseinek felderítésére használhatók fel. Az ilyen műholdak olyan értékes adatokat szolgáltathatnak az egyes államok természeti környezetéről, amelyeknek más államok által illetéktelenül történő felhasználása rendkívül súlyosan sérthetné a szóban forgó állam érdekeit. Minthogy műholdak bizonyos mértékig már ma is felhasználhatók a fenti célokra, a nemzetközi szabályozás szükségessége nyilvánvaló. Az ENSZ Közgyűlésének határozata alapján az Űrjogi Albizottság már megkezdte ennek a problémának is a tanulmányozását, de még nem jutott túl a kezdeti szakaszon. A további munkákhoz jó alapot szolgáltat egy közös szovjet—francia dokumentum3 4, amely irányelveket fogalmaz meg az államoknak a távérzékelő műholdak segítségével végzett tevékenységéről. Eszerint minden államnak jogában áll, hogy távérzékelő műholdakat alkalmazzon békés célokra, e tevékenysége során azonban köteles tiszteletben tartani más államok szuverenitását és különösen a természeti kincseik feletti szabad rendelkezés jogát. A távérzékelő műholdak útján szerzett adatokat kölcsönösen elfogadó feltételek mellett közölni kell azzal az állammal, amelynek területén természeti kincseket derítettek fel, az adatok az érintett állam hozzájárulása nélkül nem hozhatók nyilvánosságra és nem is közölhetők másokkal, kivéve a természeti katasztrófákra és a környezetet általában károsító jelenségekre vonatkozó adatokat. Végül a távérzékelő műholdak segítségével felderítést végző állam a tervezet szerint 3 UN Doc. A/Conf. 62/C. 1. /SR. 8. 9. 1. 4 UN Doc. A/AC. 105/C.a/L.99. 75
