Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Puja Frigyes: Külpolitikánk harminc éve
azok az erők, amelyek országunkat a polgári demokrácia útjára akarták vezetni, a külpolitikában az angolszász orientáció híveinek bizonyultak. Ennek ellenére közvetlenül a felszabadulás után, különböző okokból egyik párt vezetői sem vonták nyíltan kétségbe a Szovjetunióval való együttműködés fontosságát és szükségességét. Jellemző, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front minden pártja elfogadta a Magyar Kommunista Párt 1944. november 30-i programjavaslatának külpolitikai vonatkozású részét, és az belekerült a Front 1944. december 3-án nyilvánosságra hozott programjába. Nyilvános fellépéseikben még a demokratának aligha nevezhető politikusok is a Szovjetunióhoz fűződő jó viszony mellett szálltak síkra. Mást nem tehettek, erre kényszerítette őket a néptömegek akarata. Titokban mégis ezen elképzelések ellen konspiráltak, s igyekeztek az országot a nyugati hatalmak járószalagjára juttatni. Az 1947. évi választások és az új kormány megalakulása után a külpolitikában is meggyorsult az előrehaladás. Országunk egyre jobban elmélyítette kapcsolatait a Szovjetunióval és más szocialista országokkal. 1948-ban barátsági és kölcsönös segítség- nyújtási szerződést írtunk alá a Szovjetunióval, Lengyelországgal és Romániával, Bulgáriával és 1949-ben Csehszlovákiával. 1949-ben részt vettünk a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakításában. Az elsők között ismertük el a kínai népi forradalom győzelmének eredményeként megalakult Kínai Népköztársaságot. Szolidaritást váiiaí- tunk az imperializmussal közvetlen harcban állt Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Országunk kormánya részt vett a szocialista országok számos olyan multilaterális akciójában, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása volt. 1955-ben a Varsói Szerződés aláírói között voltunk; az imperialista országok háborús készülődései láttán mi is elengedhetetlennek tartottuk a szocialista országok közös védelmének hatékonyabb megszervezését. Számos fejlett tőkésországgal építettünk ki bilaterális kapcsolatotokat. Elkezdtük hazánk és a tőkésországok közötti problémák, például a vagyonjogi kérdések rendezését. Az 1950—1955-ös években a legtöbb európai tőkésállammal érezhetően fejlődtek kapcsolataink. A Magyar Népköztársaság arra törekedett hogy az önállóvá vált fejlődő országokkal — mihelyt arra lehetőség nyílik — rendezze viszonyát. Egyiptommal 1947-ben, az Indiai Köztársasággal 1948-ban, függetlenné válásuk után felvettük a diplomáciai kapcsolatokat. Fontos esemény volt a békeszerződés 1947 februárjában történt aláírása. Bár a nyugati hatalmak közül az Egyesült Államokkal 1945-ben, Franciaországgal 1946-ban felvettük a diplomáciai kapcsolatokat, aláírásuk a békeszerződésen újólag megerősítette: Magyarországot önálló és független államnak ismerik el. Ez persze nem befolyásolta őket abban, hogy nem sokkal később ennek ellenkezőjét állítsák. Végül azonban mégis kénytelenek voltak hozzájárulni, hogy 1955-ben a Magyar Népköztársaságot is felvegyék az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. 1945 és 1956 között külpolitikánk valóra váltása során számos nehézséggel találtuk szemben magunkat. 1945—1946-ban helyzetünknél fogva nem fejthettünk ki széles 6
