Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 4. szám - Marjai József: Húsz éves a Varsói Szerződés
adódóan az alapvető cél a szocialista államok népei békés építőmunkájának védelme. Ennek megfelelően alakult a szervezet tevékenysége. A tagállamok hosszú éveken át szívós harcot folytattak az európai béke fenntartása és megerősítése, a fegyverkezési verseny megszüntetése és a háborús konfliktusok felszámolása érdekében. A Varsói Szerződés története ennek a két évtizedes következetes, mind nagyobb eredményeket hozó küzdelemnek a története. Az elmúlt 20 esztendő során a Varsói Szerződés szervezete az egyik legfőbb forrása és tükre volt a nemzetközi erőviszonyokban a szocializmus javára végbement változásoknak, annak, hogy az enyhülés, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése vált a nemzetközi élet fő irányzatává. * A tagállamok már a Politikai Tanácskozó Testület első ülésén, 1956. január 27— 28-án Prágában síkraszálltak az európai biztonság problémáinak megoldása, a fegyverkezési verseny megszüntetése, az atomfegyverek betiltása mellett. Konkrét javaslatot tettek a biztonsági rendszer és egy korlátozottan demilitarizált övezet létrehozására Európában, atomfegyverek elhelyezésének megtiltására az NSZK és az NDK területén, megnemtámadási szerződés kötésére a két katonai tömb között, s javasolták, hogy a vitás kérdéseket békés eszközökkel oldják meg. Kifejezték készségüket, hogy az európai biztonsággal összefüggő kérdéseket s a megoldatlan nemzetközi problémákat — például a fegyverkezési verseny megszüntetésének kérdését, az atomháború veszélyének elhárítását — az érdekelt országokkal közösen megvizsgálják. A Varsói Szerződés létrehozásának első pillanatától kezdve konkrét javaslatokat tett e problémák megoldására, egyszersmind kinyilvánította készségét a katonai-politikai csoportosulások egyidejű feloszlatására is. E javaslatokat azonban az imperialista hatalmak rendre elutasították. Folytatták a hidegháborút, a szocialista országokkal csakis az erő pozíciójából akartak tárgyalni. Különösen veszélyessé vált a békére az NSZK háborús készülődése, a NATO-orszá- gokban gyors ütemben folyó fegyverkezés. Az Egyiptom elleni 1956-os angol— francia—izraeli agresszió kudarca nyomán az USA aktivizálta közel-keleti tevékenységét. 1957 nyarán súlyos veszélybe került Szíria függetlensége, 1958-ban az USA durván beavatkozott Libanon belügyeibe. Az 1958. május 24-én Moszkvában összehívott PTT-ülés elítélte a nemzetközi helyzet további élezésére irányuló imperialista politikát, az atomháborúra való készülődést, és figyelmeztette a NATO-államok kormányait lépéseik következményeire. A tanácskozás résztvevői leszögezték, hogy az imperialista államok agresszív politikája ellenére erőfeszítéseket tesznek a feszültség enyhítésére, a béke megszilárdítására. Egyoldalúan csökkentették katonai erőiket: 1955-től összesen 2 477 000 fővel. A Szovjetunió egyoldalúan kötelezte magát az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott mindenfajta kísérlet korlátozására. Ezek a lépések az Egyesült Államokat és Angliát is magfegyverklsérleteik korlátozására s az erről folytatandó tárgyalásokra késztették. A lengyel kormány javaslatot terjesztett elő egy közép-európai atomfegyvermentes övezet lérehozásáról. A leszerelés ügyének a holtpontról való kimozdítása érdekében a tagállamok — ismét egyoldalúan — újabb 419 000 fővel csökkentették fegyveres erőik létszámát. Tekintettel arra, hogy a nyugati hatalmak elutasították a katonai tömbök feloszlatására irányuló javaslatokat, a Varsói Szerződés tagállamai — a két katonai tömb szembenállásából adódó kockázatok csökkentése érdekében — megnemtámadási szerződés megkötését javasolták a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között, és előterjesztették konkrét szövegtervezetüket. Az ehhez fűzött remények azonban nem váltak valóra, a nyugati államok nem mutattak készséget a szocialista lépések viszonzására, leszerelési intézkedésekre. 109
