Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 4. szám - Faragó Károly: A Vietnami Demokratikus Köztársaság harminc éve (1945-1975)
A francia gyarmatosítók nyolcéves intervenciója elleni harcban tovább erősödött a vietnami nép nemzeti egységfrontja, amelynek vezető ereje az Indokínai Kommunista Párt volt (az 1951 februárjában tartott II. kongresszusán a Vietnami Dolgozók Pártja nevet vette fel). A párt a marxizmus—leninizmus elvei alapján egyesítette a munkás- osztály, a parasztság, az értelmiség és más rétegek képviselőit. A VDP II. kongresszusa meghatározta a párt és az ország előtt álló legfontosabb feladatakat: Vietnam teljes függetlenségének kivívása, az ország egyesítése, a feudalizmus maradványainak felszámolása, a népi demokratikus rendszer megszilárdítása a szocialista fejlődés távlatainak biztosítása érdekében. 1950 elején a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista ország is elismerte a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, s ez —a Kínai Népköztársaság 1949. október 1-én történt kikiáltásával, a kínai forradalom győzelmével együtt — jelentősen hozzájárult az intervenció ellen harcoló ország nemzetközi pozícióinak megszilárdításához. A háborús nehézségek ellenére bizonyos sikereket értek el a gazdasági építőmunkában is. A néphadsereg által felszabadított területeken — főként az északi körzetekben — fokozatosan megindult a termelés a néphadsereg és a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítésére. Az elkobzott francia vállalatok szolgáltak a kialakuló állami gazdasági szektor alapjául, mely néhány, a hadigazdálkodáshoz szükséges újonnan létesített állami objektummal bővült (fegyvergyárak, javítóműhelyek stb.). A VDK ugyanakkor támogatta a magántőkés és a kisipari vállalatok tevékenységét is. A felszabadított területeken sikerült biztosítani az ipari és a mezőgazdasági termelés némi növelését. A gazdasági szervező munka jelentős ténye volt a VDK Nemzeti Bankjának létrehozása 1951-ben. A francia intervenció ellen vívott ellenállási harc határozta meg, természetesen, nemcsak a gazdasági építőmunka közvetlen feladatait, hanem a vietnami társadalom átszervezésére, a demokratikus néphatalom megszilárdítására irányuló intézkedéseket is. A kormány 1949—1950-ben tovább korlátozta a parasztság feudális-félfeudális kizsákmányolásának lehetőségét, a francia gyarmatosítók és a vietnami kollaboránsok földjét ideiglenes használatra a parasztoknak adták át. Rendeletileg szabályozták a földbérletet, a bérletkölcsönök kamatját csökkentették, majd pedig eltörölték a parasztok földesuraknak fizetendő adósságait. A VDK nemzetgyűlése 1953 decemberében — a fenti előzmények után — fö/d- reformtörvényt fogadott el, amelynek célja a földesúri földbirtokrendszer teljes felszámolása volt. A törvény értelmében a külföldi imperialisták és a reakciós földbirtokosok földbirtokát és vagyonát elkobozták, míg az ellenállási háborúban részt vevő vagy azt támogató hazafias földbirtokosok földjét, igásállatait az állam megváltotta. Az elkobzott és a megváltott földeket az állam térítés nélkül a parasztok tulajdonába adta át. ,,A föld azé, aki megműveli” jelszó megvalósítása, a gyökeres agrárreform megszilárdította a vietnami dolgozók egységfrontját, a munkás-paraszt szövetséget, és jelentős szerepet játszott az ellenállási harc végső győzelmében. „A földreform megkezdésének köszönhető, hogy megélénkült a parasztság millióinak energiája és harci ereje, megerősödött a munkás-paraszt szövetség, megszilárdult a népi hatalom és a Nemzeti Front egysége, a néphadsereg harci ereje soha nem látott mértékben megnövekedett, az ellenállás minden területen jelentős lendületet kapott: e lépésnek döptő szerepe volt a Dien Bien Phunál aratott nagy győzelemben7”. A földreformot a VDK területén — részben már a fegyverszünet után — öt szakaszban hajtották végre és 1957-ben fejezték be. 2 127 000 parasztgazdaság jutott földhöz, azaz mintegy 8,5 millió fő, az észak-vietnami dolgozó parasztság kb. 80 százaléka.8 Bár a földreform végrehajtása közben komoly hibákat is követtek el, amelyek átmenetileg kiélezték a politikai helyzetet a falvakban, a VDP 1956. szeptemberi intézkedései felszámolták a baloldali hibákat és túlzásokat, megszilárdították a párt helyzetét, a népi demokra22
