Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 4. szám - Puja Frigyes: Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet után
országok vezetőinek egy része ezt is egyoldalúan képzeli el, az eddigi gyakorlatot akarja folytatni, azaz Nyugatra csábítani a szocialista országok magas képesítésű szakembereit s azután sorsukra hagyni őket. Folytatni a családegyesítési akciókat, de csak a Nyugaton élők érdekeinek figyelembevételével. A Magyar Népköztársaság illetékes szerveit nem érheti az a vád, hogy nem tanúsítanak e kérdésben rugalmasságot. Ilyen jellegű ügyeink száma éppen ezért elenyészően kevés. A Helsinkiben elfogadott dokumentum szellemének megfelelően intézkedéseket kellene tenni a különböző társadalmi rendszerű országok állampolgárai mozgásának megkönnyítésére, a turizmus fejlesztésére. Ez nagyban elősegítené a népek, az országok kölcsönös megismerését, s hozzájárulna az egymás iránti bizalom erősödéséhez. Ám a gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy az emberi kapcsolatokról oly szívhezszólóan beszélő nyugati politikusok gyakran akadályozzák az emberek mozgását. A Magyar Népköztársaság illetékes szervei, éppen egymás jobb megismerésének céljától vezettetve, minden nyugati ország vízumköteles állampolgárának 48 óra alatt kiadják a turistavízumot. Ugyanakkor a magyar állampolgároknak általában sokkal többet, egyes nyugati országok viszonylatában heteket kell várakozniuk a turistavízumra. Végül még egy igen fontos szempont. Az államok együttműködése, különösen pedig a „humanitárius és egyéb kérdések” címszó alatt megfogalmazott feladatok végrehajtása során — mint erről már szó volt — gondosan ügyelni kell arra, hogy csorbát ne szenvedjen az országok szuverenitása, hogy ne kerüljön sor belügyekbe való beavatkozásra, ne sértsék meg a partnerországok törvényeit, szabályait, hagyományait, szokásait. Lehetetlen elfogadni azt a nyugati törekvést, hogy a nyugati országok különösen e pontok kapcsán rákényszerítsék a szocialista országokra saját szabályaikat, szokásaikat, módszereiket, s ne vegyék figyelembe a szocialista országok törvényeit, szokásait, hagyományait. Ilyen egyoldalúan nem lehet megközelíteni az együttműködést, ez nem vezet gyümölcsöző eredményekre. 4. A záróokmány utolsó fejezete az értekezlet után teendő intézkedéseket foglalja össze. Az aláíró államok e részben kötelezettséget vállalnak a záróokmányban foglalt rendelkezések végrehajtására egyoldalú intézkedésekkel, kétoldalú, más részt vevő államokkal folytatott tárgyalások útján, többoldalúan, egyebek között a nemzetközi szervezetek keretében. E fejezetben van szó a külügyminiszterek képviselőinek 1977-ben Belgrádban tartandó találkozójáról, valamint az azt megelőző, 1977. június 15-re kitűzött előkészítő megbeszélésről. Nyilvánvaló, hogy a találkozón szó lesz majd az addig elért előrehaladásról, a biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmánya rendelkezéseinek végrehajtásáról, valamint az esetleges újabb értekezlet céljáról, tartalmáról. Csupán néhány gondolatot vetettünk papírra az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányával kapcsolatosan. Ám ebből is kitűnik, hogy a záróokmány végrehajtása bonyolult, nagy erőfeszítést igénylő feladat lesz. A szocialista országoknak, a békéért, a haladásért küzdő erőknek, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése minden hívének éberen kell őrködnie a záróokmány rendelkezéseinek betartásán, s szüntelen kezdeményezéseikkel elő kell segíteniük a további előrehaladást. Mi a magunk részéről — párt- és állami szerveink állás- foglalásainak megfelelően — minden tőlünk telhetőt megteszünk a biztonsági értekezlet záróokmányának teljesítése, rendelkezéseinek az életbe való átültetése érdekében. Sok függ természetesen attól, hogy a nyugati országok kormányai hajlandók-e levonni bizonyos következtetéseket a hidegháborús politika csődjéből, és őszintén törekszenek-e majd a záróokmány rendelkezéseinek a végrehajtására. A biztonsági és együttműködési értekezlet harmadik szakaszán részt vett nyugati államférfiak a záró
