Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Gorincsek Gyula: A párizsi megállapodás és a Nemzetközi Ellenőrző és Felügyelő Bizottság
\ Miként látni fogjuk, a saigoni kormányzat és az USA az Egyezmény e cikkét nyíltan, rendszeresen és folyamatosan megsérti. f) A dél-vietnami felek ellenőrzési övezeteinek meghatározása. A dél-vietnami katonai helyzet jellemző körülményeire — a felek fegyveres erőinek összekapcsolódására, a „leopárdfoltokra” — már utaltam. A helyzet stabilitásának egyik fontos tényezője az ellenőrzési övezetek meghatározása lett volna. Erről a kérdésről a saigoni kormány még tárgyalni sem volt hajlandó. Ha ezek után mérlegre tesszük az Egyezmény katonai rendelkezéseinek végrehajtását, megállapíthatjuk, hogy azokból csak azokat valósították meg többé-kevésbé, melyek — az USA és a forradalmi erők közötti fegyverszünetre; — az USA csapatainak és az USA-val, valamint a saigoni kormánnyal szövetséges külföldi csapatok kivonására; — a külföldi hadifoglyok és polgári személyek visszaszolgáltatására vonatkoznak. Az Egyesült Államok a rendelkezéseket nem hajtotta végre következetesen, mert — folytatta a légi felderítéseket a VDK területe felett; — az Egyezmény hatálya alá eső amerikai tanácsadók a saigoni kormányzat ellenőrzése alatt álló területen maradtak, vagy a későbbiekben mentek oda; — nem szüntette meg a saigoni rendszer kimondottan katonai jellegű támogatását. Ha az egyezmény katonai rendelkezéseinek végrehajtását a saigoni kormányzat részéről vizsgáljuk, a kép sokkal komorabb. Saigon ugyan kötelezte magát a „tűzszünet fenntartására, és a tartós és szilárd béke biztosítására”, de ezen elvek gyakorlati megvalósítására semmilyen intézkedést nem tett. 1973. január 27-én a DIFK tűzszüneti parancsot adott ki az összes hozzá tartozó katonai és irreguláris erőknek, s az adott időpontban a forradalmi erők be is szüntették a fegyveres harcot. A saigoni fél már a tűzszünet első óráit arra használta fel, hogy gyarapítsa az ellenőrzése alatt álló területet. Ennek az akciónak több célja is volt: — terület-visszaszerzés, — előnyösebb tárgyalási pozíció szerzése az Egyezmény 3. cikkének b) pontjával kapcsolatos tárgyalásokra, — a rezsim „tekintélyének” emelése, elsősorban belföldön, — a háborús cselekményekért a DIFK-et téve felelőssé a rendszer elfogadhatóvá tétele külföldön. E körülmények közepette a forradalmi erők 1973 folyamán területeket vesztettek; s a saigoni rezsim — kihasználva a rendelkezésére álló összehasonlíthatatlanul jobb propagandalehetőségeket — telekürtölte a világot, hogy a tűzszünetet és az Egyezményt a DIFK sérti meg. A nemzetközi sajtóban azonban sorozatosan jelentek meg olyan cikkek is, amelyek leleplezték a Thieu-rendszer kétszínű játékát. A forradalmi erők 1973-ban is szilárdan és őszintén küzdöttek az Egyezmény és a jegyzőkönyvek valamennyi rendelkezésének következetes végrehajtásáért; ami természetszerű és ésszerű, mivel az Egyezmény és a jegyzőkönyv rendelkezései a béke, a nemzeti megbékélés, a demokratikus szabadságjogok biztosítása, a politikai foglyok 46
