Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Pietro Nenni: Az olasz külpolitika csomópontjai
Miután De Gasperi amerikai támogatással kiszorította a kommunistákat és a szocialistákat a kormányból, egyre jobban elkötelezte Olaszországot az Egyesült Államok hidegháborús politikája mellett. Olaszországnak a NATO-hoz való csatlakozása kérdésében Nenni bátor és hatásos beszédekben ítélte el az olasz burzsoá vezetőket, akik elvakult kommunista- és szovjetelle- nességüktől vezettetve készek voltak teljes mértékben alárendelni Olaszországot az amerikai imperializmus érdekeinek. Párhuzamot vonva Mussolini és De Gasperi politikája között, Nenni megállapította, hogy míg az előbbi a hitleri Németország, az utóbbi az Egyesült Államok földközi-tengeri védőbástyájává tette Olaszországot. Nenni határozottan szembeszállt a burzsoá pártok által szított szovjetellenes hisztériával, hangsúlyozva, hogy a Szovjetunió sohasem fogja megtámadni Olaszországot, ha azt nem változtatják az amerikai fegyveres erők Szovjetuniót fenyegető katonai bázisává. A NATO megalakulása után Nenni egyik kezdeményezője volt a békeszerető erők első párizsi világkongresszusának. Megnyitó beszédében ezekkel a szavakkal tett javaslatot a Béke-világtanács létrehozására: „Mint ahogy kongresszusunk a népek válasza az Atlanti Szerződés aláírására, úgy a Béke-világtanács koordinálni fogja tevékenységünket a világbéke, a népek függetlensége, a nemzetek — és különösen a kis nemzetek — szuverenitása érdekében.. .” A békemozgalomban kifejtett tevékenységéért P. Nenni, a Békevilágtanács alelnöke az elsők között kapott nemzetközi békedíjat. A díj átvétele után, 1952 júliusában hosszú beszélgetést folytatott Sztálinnal, aki kifejtette: a Szovjetuniónak békére van szüksége egyrészt a szovjet népgazdaság fejlesztése, másrészt barátainak megsegítése érdekében. A Szovjetunió békés szándékainak bizonyításaként Sztálin felajánlotta egy szovjet—olasz megnemtámadási egyezmény megkötését. Nenni naplójegyzeteiből kitűnik, hogy De Gasperi miniszterelnök csak a Sztálin—Nenni találkozó után három hónappal volt hajlandó fogadni az OSZP vezetőjét, és akkor sem mutatott érdeklődést Sztálin javaslata iránt. Sőt, beismerte Nenninek, hogy amerikai szövetségeseivel együtt úgy vélte: a koreai háború a harmadik világháború prológusa. 1955 őszén Nenni ellátogatott Kínába. A könyv ismerteti érdekes beszélgetéseit Mao Ce- tunggal és Csou En-lajjal, akik ekkor még az amerikai imperializmus elleni harcot tartották a Kínai Népköztársaság fő feladatának. A napló jegyzetekben mindamellett a következő utalást találjuk a kínai vezetőknek a Szovjetunióval kapcsolatos fenntartásaira: „Kína fejleszteni szeretné kereskedelmi kapcsolatait, és érdeklődéssel tekint Európára, beleértve Olaszországot is. Talán nem tetszik neki, hogy ipari fejlődése kizárólag a szovjetektől függ, akikkel jó kapcsolatai vannak, de akikkel a forradalom idején sok nézeteltérése volt.” A kötet dokumentumai tanúsítják, hogy az SZKP XX. kongresszusa, illetve az 1956-os magyarországi ellenforradalom fordulatot okozott Nenni politikai nézeteiben és gyakorlatában. Nenni ugyanis tagadta, hogy a XX. kongresszus végleg leszámolt a személyi kultusszal és annak káros következményeivel, s nem ismerte fel a magyarországi események ellenforradalmi jellegét. 1956-tól belpolitikai téren megszakította az akcióegységet az Olasz Kommunista Párttal, kereste az együttműködés lehetőségét a kereszténydemokratákkal, külpolitikai téren pedig fokozatosan feladta harcos antiimperialista álláspontját és NATO-ellenességét. Nenni és az OSZP általa vezetett többségének ez az irányváltozása jelentős tényezője volt az olasz „középbal” kormánykoalíció létrejöttének, amelynek Nenni 1963 októberében miniszterelnök-helyettese lett. Az olasz politikus pályafutásának érdekes epizódja volt találkozója J. F. Kennedy elnökkel, melyet naplójegyzetek szerint az 1963 júliusában Rómába látogató amerikai elnök kezdeményezett. Az olasz köztársasági elnök fogadásán létrejött rövid találkozón Kennedy „áldását adta” a középbal koalícióra, s meghívta Nennit Washingtonba, de az újabb találkozóra Kennedy meggyilkolása miatt nem kerülhetett sor. Ugyancsak érdekes Nenninek az a feljegyzése, melyet a VI. Pál pápával 1965 áprilisában folytatott beszélgetéséről készített, s melynek egyik központi témája a nemzetközi béke megerősítésének szükségessége és módozatai. A Nenni vezette Szocialista Párt jobbratolódásának folyamatát jelezte a Saragat Szociál146
