Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Gunnar Myrdal: Korunk kihívása: a világszegénység. Egy szegénység elleni világprogram vázlata
lényegesen meggyengült volna. Mint vezető tőkés középhatalom kitüntetett szerepet játszik a nyugati politikai vonalvezetés kidolgozásában és megvalósításában. Azt sem fogadhatjuk el teljesen, hogy Nolte az NSZK-ban levő baloldalt differenciálatlanul az „NDK pártjával” azonosítja. Nolte persze maga is látja, hogy borúlátása nem az egyetlen alternatíva. Feltételezi ugyanis, hogy az NSZK talán éppen a „defenzív pozícióban” „éli túl” az NDK-t, azáltal, hogy az „NDK pártját” saját határain belül tolerálja, sőt azonosulni segíti. Végül is mit hozhat a jövő? Nolte — módszerének megfelelően — a két német állam jövőjét a két világrendszer jövőjével együtt vizsgálja. Az összefüggés kézenfekvő: amilyen elkerülhetetlen volt a hidegháború, legalább annyira szükségszerű volt a két német állam létrejötte. Szerinte csak a világhatalmak „transzcendentális” együttműködési szükséglete tette lehetővé a két német állam elismerését a nukleáris háború elkerülése végett, így juthatott csak a hidegháború „látens szakaszába”. Ez a folyamat azonban a hidegháború „látens szakasza” pozitív meghaladásának lehetőségét is magában rejti, azzal, hogy a rendszerek — így a két német állam is — kölcsönösen elismerik egymást egy „részleges vagy korlátozott konvergencia” értelmében. Ha Nyugaton a „szocializálás” és Keleten a „szindikalizálás” — azaza kommunista pártok vezető szerepének megszüntetése — összhangba kerülne egymással, úgy — Nolte szerint — talán létrejöhetne a rendszerek közötti „részleges konvergencia”, amely egyúttal a hidegháború tényleges végét is jelentené. Nolte korántsem eredeti következtetéseit azzal toldja meg, hogy a „status quo önmagában sohasem legitim”, mindig mozgásban van, s a változások legfőbb mozgatói éppen azok az ideológiák, amelyeknek a világtörténelem alakulásában döntő szerepet tulajdonít. Nolte számos újszerű kategóriát alkot a hidegháború konfliktusainak minősítésére, ám — minden találékonysága ellenére — ezek sem mentesek az ellentmondásoktól. A vietnami háborút „forró félháborúnak”, az 1956. évi közel-keleti angol—francia—izraeli agressziót „Nyugat-közi hideg félháborúnak” nevezi. Bevezeti az ún. „interkommunista hidegháború” fogalmát, amellyel a Kominform-vitát, illetve a szovjet—kínai ellentétet jelöli. Nolte könyve világnézeti és módszertani alapjaiban a polgári történelemszemlélet sajátosságainak foglalatát adja. A jövőről alkotott elképzelései a „részleges konvergencia” koncepciójával és az NSZK jövőjét illetően a „nyugati szocializmus” programjával a jelenkori polgári ideológia és a „jó öreg” godesbergi szociáldemokratizmus felelevenítése. Művét anyaggazdagsága, az empirikus tények kompozíciós elrendezése — még számtalan ellentmondásával is, — az átlagos polgári művek színvonala fölé emeli. Ez a nagyszabású vállalkozás, amely a polgári irodalomban hézagpótló szerepet tölt be, a marxista politikai gondolkodás számára jól kiaknázható kritikai terep. Kiss J. László GUNNAR MYRDAL: KORUNK KIHÍVÁSA: A VILÁGSZEGÉNYSÉG. EGY SZEGÉNYSÉG ELLENI VILÁGPROGRAM VÁZLATA. Gondolat Könyvkiadó Budapest, 1974. 633. 1. Gunnar Myrdal könyve az „Ázsiai drámá”-nak — a háromkötetes, témáját és anyagát tekintve grandiózus műnek — négy részből álló összefoglalása, az abban foglalt gondolatok időnkénti továbbvitele. A szerző 1969-es, Egyesült Államokban megtartott előadássorozatán alapszik. Myrdal az első részben globálisan ismerteti a könyv alapkérdéseit, kifejti kutatási módszerének alapelveit. Akárcsak az „Ázsiai drámá”-ban, arra törekszik, hogy a fejlődő országok viszonylagos elmaradottságát, a fejlődés képességének és lehetőségének nagyfokú hiányát belülről, ezen országok társadalmi-gazdasági viszonya alapján magyarázza. Hangsúlyozottan
