Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - Kozma Ferenc: Válságjelenségek a tőkés világban és a szocialista stratégia néhány kérdése
mind a nemzetközi fórumokon a tényleges egyenjogúság alapján kialakított munka- megosztás érdekében tevékenykednek, egymással folytatott együttműködésükben pedig gyakorlati példát mutatnak a termelési tényezőkkel való tervszerű gazdálkodásra és a fejlettségi színvonalban meglevő különbségek fokozatos kiegyenlítésére. Ilyen értelemben a szocialista világ közvetve hat a világgazdasági folyamatokra, s ez a közvetett hatás erősebb, mint a közvetlen. Másrészről a tőkés világgazdaságnak a szocialista világra gyakorolt hatása kettős jellegű. A szocialista közösség külkereskedelmi forgalmának 35—40%-a a tőkés világgal bonyolódik le, s ebben a forgalomban jelentős súlyt képviselnek a szellemi termékek, berendezések, alapanyagok — egyes kivételesen rossz termésű években az élelmiszerek. Ennyiben az anyagcserezavarok, a radikális árváltozások a hitelfelvételek módosulása jelentősen hat a szocialista országok gazdasági életére, különösen a kisebb európai szocialista országokra (köztük leginkább Jugoszláviára). Ugyanakkor a tőkés világgazdaságban isvégbemenő tudományos-technikai forradalomsaz ennek nyomán keletkezett árubőség hat a szocialista országok gazdasági fejlődésére. A két társadalmi rendszer között történelmi verseny folyik a termelőerők fejlesztése és alakosság jólétének emelése területén. A szocialista országok — részben külkereskedelmi és devizamonopóliumuk segítségével, részben az egymásnak nyújtott együttműködési preferenciákkal — igyekeznek kivédeni a tőkés világ konjunkturális ingadozásainak, a fejlettségi szintkülönbségekből adódó nemkívánatos munkamegosztásnak, valamint a tudatos, politikai indítékú gazdasági megkülönböztetésnek romboló hatásait. Jelentős munkát kíván azonban még az, hogy a szocialista világ stratégiája és taktikája hogyan reagáljon a tőkés rendszer új típusú válságjelenségeire. A szocialista közösség világgazdasági stratégiájának és az erre alapozott, egyeztetett nemzeti külgazdaságpolitikáknak kiformálása égető szükségszerűség. A stratégiának mindenképpen annak világos felismerésére kell épülnie, hogy (a) a szocialista világ, bár társadalmi szerkezete merőben eltér a tőkés világétól, más okok miatt ugyancsak érzékeny mind a polarizációra, mind a nyersanyag-, energia- és az élelmiszerhiányra, mind pedig az inflációra, továbbá kialakulatlan a monetáris rendszere (b) következésképp a szocialista gazdaságot védeni kell a tőkés világgazdaság válságjelenségeitől, s ez a védelem ma már nem öltheti az elzárkózás formáját, mivel az izoláció gazdaságilag is káros, politikailag pedig beláthatatlan következményekhez vezethetne. A szocialista világnak tehát újra kell értékelnie gazdaságvédelmi stratégiáját, alaposan meggondolva a következő kérdéseket: — a földkerekség tőkés szektorában kialakult műszaki, szervezési és fogyasztási struktúra milyen elemeit és alrendszereit adaptálhatjuk társadalmunk szocialista jellegének és mozgási irányának károsodása nélkül; — milyen eszközökkel és milyen mértékben emeljünk gátat a tőkés világgazdaság felől érkező, a szocialista fejlődésre káros hatásoknak népgazdaságaink határain. Minthogy nem érdekünk izolálódni a tőkés világgazdaságtól, s nincs is módunk rá, át kell gondolnunk azt is, milyen aktív hatást gyakoroljunk arra. Itt az az alapvető szempont, hogy semmiképpen nem érdekünk a válságjelenségek kibontakozásának elősegíté58
