Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Horváth Dénes: A két európai integráció közötti kapcsolatok az EGK törekvéseinek tükrében
lyek közül csak néhány fontosabbat tárgyalok. Elsősorban azokat, amelyek főleg az EGK magatartását befolyásolják. Elsőként említem az európai biztonsági és együttműködési konferenciát, amely köztudottan elsősorban az európai szocialista országok Európa-politikájának eredménye. Az EGK és az EGK-tagországok kezdetben idegenkedtek a konferencia gondolatától, lassították az előkészületeket, többek között abból a meggondolásból is, hogy az összeurópai együttműködés veszélyezteti az EGK-integráció fennmaradását. A konferencia előkészítésének fejleményei aztán részben eloszlatták ezeket az aggodalmakat, és — amiben világgazdasági és világpolitikai hatások is közrejátszottak — meggyőzték az EGK-t, hogy a korábbinál lényegesen rugalmasabb, az európai környezet követelményeit jobban figyelembe vevő integrációs politikát kell folytatnia. Joggal várható tehát, hogy a konferencia eredményei néhány vonatkozásban meghatározó jellegűek lesznek az EGK jövőbeni magatartására is. Az összeurópai együttműködés előreláthatólag megköveteli majd mind a bilaterális államközi gazdasági kapcsolatok fenntartását, mind a két integráció közti valamilyen intézményes kapcsolat, sőt esetleg együttműködés kialakítását is. A hidegháború enyhülésével az Egyesült Államok Európa-politikája is egyre inkább arra késztette az EGK-t és tagállamait, hogy változtassanak addigi merev, uniós irányú integrációs, valamint az azt kiegészítő „rivalizáló” külgazdasági politikájukon. Ez egyúttal összhangban áll azzal a régi amerikai törekvéssel, hogy Nyugat-Európa országai egy liberális kereskedelmi rendszer keretében „lazán” egyesüljenek. Egy ilyen Nyugat-Euró- pának viszont — az Egyesült Államokhoz fűző átértékelt partneri viszony fenntartása mellett — már nagyobb szüksége van az európai feszültség enyhülésére, beleértve a kelet-európai szocialista országokkal és magával a KGST-vel való kapcsolatok normalizálását is. A világgazdasági bizonytalanságok — főleg az energiahordozókat és egyéb nyersanyagot szállító országok,.kiszámíthatatlansúlynövekedése”—arra ösztönzik az EGK-t, hogy erőteljesebben diverzifikálja külgazdasági kapcsolatait. Ehhez a legkézenfekvőbb partnerek az európai szocialista országok. Ez egyben megkívánja az EGK kereskedelempolitikájának, valamint kereskedelmiszerződés-politikájának átértékelését, továbbá a kapcsolatok rendezését mind a KGST-tagállamokkal, mind pedig magával a KGST-vel. Az EGK ugyanakkor nem adta fel végleg gazdasági uniós törekvését sem. A gazdasági uniós irányú fejlődést ugyanis az integráció motorjának tekintik. Azzal érvelnek, hogyha nincs ilyen irányú előrehaladás, akkor lelassul, sőt visszaesik az integráció fejlődése, és az EGK hosszú távon a legjobb esetben is megreked a vámunió szintjén. A vámuniós keretek között pedig — bizonyos körök szerint — nem érvényesíthetők hatékonyan a nyugat-európai érdekek. Ezek a körök óvakodnak minden olyan lépéstől, amely fékezhetné az említett irányú fejlődést, ezért fenntartással viseltetnek az összeurópai együttműködéssel, különösen pedig az EGK és a KGST közötti érdemi kapcsolatokkal szemben. A közös kereskedelempolitikát és annak egyik legfontosabb külgazdasági vetületét, a közös kereskedelmiszerződés-politikát az EGK igen fontos eszköznek tartja mind a belső integrációs fejlődés elmélyítéséhez, mind pedig befolyásának harmadik országok62
