Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Palánkal Tibor: A gazdasági és monetáris integráció helyzete és távlatai az EGK-ban
zösségi megoldásokat” keresték, hanem inkább vagy nemzeti orvoslással próbálkoztak, vagy a „globális” megközelítést részesítették előnyben. Ilyen körülmények között a gazdaságpolitikai koordinációk és a közös gazdaságpolitikák lehetősége továbbra is szűk maradt. Az EGK az elmúlt években tulajdonképpen csak a célkitűzések és a kívánatos fejlődési irányok megfogalmazásában ért el konkrét eredményeket, megvalósításuk, az integrációs mechanizmusok kialakítása terén már kevésbé. Habár a monetáris és a gazdasági unió első szakaszában számos területre vonatkozólag leszögezték a gazdaságpolitikai koordináció szükségességét, a megvalósítás konkrét formáit távolról sem tisztázták. A gazdaságpolitikai koordináció tulajdonképpen megmaradt a konzultáció szintjén, hatása a nemzeti gazdaságpolitikai döntésekben minimális volt. 1973 után a gazdasági válságjelenségekkel párhuzamosan, pontosabban jórészt azok következményeként, a monetáris és gazdasági unió megvalósítása tehát súlyos válságba került. Az eredeti célkitűzésekkel ellentétben, a regionális alapot nem sikerült létrehozni 1973. december 31-ig, nagyságát és formáját illetően a tagállamok között áthidalhatatlan ellentétek keletkeztek. 1974. január 1-ével a monetáris unió második szakaszára is csak formálisan tértek át, lényegében ismét napirendre tűzték az első szakaszban meg nem valósított célkitűzéseket. 1974 folyamán az is világossá vált, hogy nem csupán a monetáris unió 1980-as határideje tekinthető irreálisnak, hanem annak rögzített árfolyamokra épülő konstrukciója is. A Werner-tervben szereplő, „visszavonhatatlanul rögzített árfolyamok” formulát már az 1972. októberi csúcstalálkozó a „rögzített, de változtatható árfolyamok” célkitűzésére változtatta. A közös agrárpolitikával kapcsolatos nehézségek ellenére a későbbiekben tudomásul kellett venni, hogy több tagállam hosszabb távon is valutája árfolyamának a lebegtetésére kényszerül. A tagállamok hivatalosan ugyan nem mondtak le a Werner-terv alapján körvonalazott célkitűzésekről, de 1974—1975-re már nyilvánvalóvá vált, hogy a monetáris unió a jelenlegi formájában kudarcot vallott, a vállalkozás újjáélesztése előreláthatólag csak új konstrukcióban lehetséges. 4. Összeomlott politikai kompromisszumok A monetáris és gazdasági unió válságában döntő szerepet játszottak a politikai tényezők is. Ezek persze szorosan összefüggtek a gazdasági problémákkal. A tagállamok közötti ellentétek látványos kiéleződésére először az olajembargó eltérő megítélésével kapcsolatban került sor. A regionális fejlesztési alap létrehozásának kudarca már az EGK súlyos politikai válságát jelezte. Főként a brit konzervatív kormány számára jelentett súlyos csapást, és első lépés volt a gazdasági unió alapját képező politikai kompromisszumrendszer összeomlásának útján. A brit kormányt emellett rendkívül kedvezőtlenül érintette az általános világgazdasági visszaesés, amely nemcsak a brit belső konjunktúra megtörését segítette elő, hanem teljes mértékben kérdésessé tette a kormánynak a Közös Piac „dinamikus hatásaival” kapcsolatos várakozásait is. A belépésről folyó „nagy vitában” ugyanis a brit kormány a közvéleményt azzal próbálta meggyőzni, hogy az EGK nagy piaca majd pozitív hatással lesz az egyébként krónikusan lassú brit gazdasági nö42
