Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Palánkal Tibor: A gazdasági és monetáris integráció helyzete és távlatai az EGK-ban
nálás ún. elszámolási egységben vagy „zöld dollárban” történik, amely csak szilárd valutaárfolyamok mellett működtethető zökkenőmentesen. A monetáris uniót az EGK kezdettől fogva a gazdasági unió célkitűzésével kapcsolta össze. A gazdaságpolitikák összehangolása és a közös gazdaságpolitikák különösen a monetáris unió rögzített árfolyamos megoldásából következtek, hiszen a valutaárfolyamok tartós rögzítése csak szilárd valuták között képzelhető el. A valutaárfolyamok fenntartása szempontjából — különösen rövid távon — a fizetési mérlegek viszonylagos stabilitása elsődleges feltétel. A fizetési mérlegek mindenkori és minden oldalú egyensúlya természetesen idealista feltételezés. Az átmeneti és kisebb valutáris feszültségek és fizetésimérleg-deficitek azonban stabilizációs alapokból és kollektív tartalékokból kapható hitelekkel vagy segélyekkel — legalábbis időlegesen — orvosolhatók. Másrészt már a fizetési mérlegek egyensúlyának a követelménye is a pénzügyi és a gazdaságpolitikák széles körű koordinációját vetette fel. Az állammonopolista beavatkozás és szabályozás különféle eszközei (pénzkibocsátás, kamatlábbal való manőverezés, adók, költségvetési kiadások) jelentős befolyást gyakorolhatnak egy országban a konjunktúra menetére, a beruházások és a fogyasztás alakulására, az árszínvonalra és végső soron a külkereskedelem és a fizetési mérleg helyzetére. Az integráltság bizonyos fokának feltételezése mellett egyik ország gazdaságpolitikai intézkedései fokozódó mértékben gyűrűzhetnek át a másik ország gazdaságára, s így érintik nemcsak az adott ország, hanem a partnerek fizetési mérlegét is. Ilyen körülmények között nemcsak annak áll fenn a veszélye, hogy egyik ország a másik rovására igyekszik fizetési mérlegének egyensúlyát helyreállítani, hanem annak is, hogy a koordinálatlan gazdaságpolitikai lépésekkel kölcsönösen alááshatják egymás stabilizációs erőfeszítéseit (pl. kamatlábeszkaláció). A gazdasági uniót sokan az EGK-ban a rögzített árfolyamokkal kapcsolatos hosz- szú távú problémák miatt tartották szükségesnek. Ezekkel kapcsolatban szerintük a gazdaságpolitikai koordináció sokkal inkább elengedhetetlen, hiszen a monetáris unió önmagában is a strukturális és regionális egyenetlenségek kiéleződésére vezethet. Ha adott időpontban a valutaárfolyamok egymással szembeni rögzítése valóban „egyensúlyi” árfolyamok mellett történt is, a későbbiekben a valuták tényleges paritása több okból is megváltozhat. Nem valószínű, hogy az egyes nemzeti pénzek inflációja azonos mértékű és ütemű lesz, ami a különböző országok árszínvonalának a vonatkozásában a valuták alul-, illetve felülértékelődését eredményezi. Másrészt ugyanilyen helyzethez vezet a hatékonyság és a termelékenység eltérő alakulása is, amelyből a különböző országok között lényegében a költségszínvonal-paritások megváltozása származik. A valuták alul-, illetve felülértékelődéséből viszont növekvő, sőt kumulálódó feszültségek származnak mind a rögzített árfolyamok fenntartása, mind a fizetési mérlegek egyensúlya szempontjából. A versenyképesség fokozódó eltorzulása már azt eredményezheti, hogy bizonyos ágazatok vagy gazdasági körzetek tartós és növekvő hátrányba kerülnek, aminek következtében a fizetési mérlegekkel kapcsolatos gazdaságpolitikai kooperáció már nem kielégítő, s az övezeten belül közös struktúra-korszerűsítő és regionális politikára, illetve alapokra lehet szükség. 35
