Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Palánkal Tibor: A gazdasági és monetáris integráció helyzete és távlatai az EGK-ban
PALÁNKAT TIBOR A gazdasági és monetáris integráció helyzete és távlatai az EGK-ban 1. Előzmények és alapelvek Walter Hallstein az Európai Gazdasági Közösséget egy alkalommal háromlépcsős rakétához hasonlította. Az EGK Bizottságának első elnöke szerint az első lépcsőfokot a vámunió, a másodikat a gazdasági unió, a harmadikat pedig a politikai unió alkotja. Az EGK megalakulásakor, 1958-tól csak a vámunió kialakítását indították el, az integráció további szakaszait csak mint általános célkitűzést fogalmazták meg. A vámunió kialakítása az EGK-ban 1968 júliusára fejeződött be. A vámunió a regionális kereskedelem liberalizálásán keresztül az integrációnak lényegében piaci modelljét jelentette, pontosabban annak piaci kereteit teremtette meg. Az EGK — különösen az ipar vonatkozásában — a termelőegységek és ágazatok nemzetközi összefonódását ily módon alapvetően a piaci erők szabad és spontán játékára bízta, a technikai fejlődés és a hatékonyság fokozását végső soron a nagyobb piac szélesebb értékesítési lehetőségeire és az intenzívebb verseny ösztönző hatásaira alapozta. A vámunió előmozdította az övezeten belüli kereskedelem viszonylag gyors növekedését, a tagállamok közötti ipari összefonódás folyamatát azonban csak egyenetlenül és ellentmondásosan szolgálta. Különösen az 1960-as évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy a nyugat-európai integráció előrehaladása a szélesebb piaci lehetőségek mellett több más tényezőtől is függ: az integrációs folyamatot ugyanilyen erősen befolyásolta az egyes ágazatok monopolizáltsága, a monopoltőkés állam beavatkozásának a mértéke, a külföldi, elsősorban az amerikai tőke érdekei, az ágazati fejlettségi színvonalak és sajátosságok. Az utóbbiak a piaci integráción túl már egyre inkább az állammonopolista integráció formáit (iparpolitika, „európai társaságok”, közös kutatási és fejlesztési politika stb.) tolták előtérbe, de megvalósításuk érdekében nem sok történt. Az 1960-as évek végéig csupán az agrárszférában került sor az állammonopolista integráció bizonyos formáinak a kialakítására. Itt a közös piacot kiegészítették a magas árakat biztosító állami vásárlásokra épülő szubvencionálás és az agrárprotekcionizmus közös szabályai és mechanizmusai. Meg kell jegyezni, hogy az agrárszektorban érvényesülő állammonopolista kapitalizmus hatékonysága is alacsony színvonalú volt, az agrár-integrációt az EGK-ban bizonyos termékekből krónikus túl33
