Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
Az iráni javaslat, amelyet a legtöbb arab állam támogatott, egyben Izrael további elszigetelésére is irányult. A pakisztáni javaslat pedig része volt annak a pakisztáni diplomáciai, politikai akciósorozatnak, amelyet a nukleáris kísérleti robbantás után indított India ellen. így mindkét javaslatot napi politikai megfontolások is motiválták. Ez kitűnt abból is, hogy sem Irán, sem Pakisztán nem folytatott előzetes konzultációt az adott térség érintett államaival. Az elfogadott határozatok mindkét kérdést továbbra is a Közgyűlés napirendjén tartják. Az atomfegyvermentes övezetek kérdésének előtérbe kerülése, a velük kapcsolatos problémák vizsgálatának és megoldásának növekvő fontossága és sürgőssége Finnország küldöttségét arra késztette a Közgyűlésen, hogy javasolja: a genfi Leszerelési Bizottság keretében és irányítása alatt hozzanak létre egy kormányszakértői bizottságot, amely átfogó tanulmányt készít az atomfegyvermentes övezetek létesítésének összes (jogi, katonai, biztonsági stb.) vonatkozásairól. A javaslatot a Közgyűlés határozattá emelte. A felülvizsgálati konferencián mindezek a kérdések tükröződtek. Az atomfegyvermentes övezetek gondolatának további térhódítását jelezte az új-zélandi küldöttségnek az a bejelentése, hogy Üj-Zéland egy dél-csendes-óceáni atomfegyvermentes övezet létrehozásának lehetőségeit vizsgálja. Az atomfegyvermentes övezetek ügye kettős megközelítésben szerepelt a vitában. Az ilyen övezetek kialakításában érdekelt államok a nukleáris fegyverrel rendelkező hatalmak által adandó biztonsági garanciákat, az övezetek státusának tiszteletben tartását helyezték előtérbe. A szerződés letéteményesei és a velük szövetséges államok ugyanakkor arra helyezték a hangsúlyt, hogy az ilyen övezeteknek valóban menteseknek kell lenniük nukleáris fegyverektől. Kiemelték, hogy minden nukleárisfegyver-mentes övezetet a maga sajátos viszonyai és feltételei között kell vizsgálni. Ezzel összefüggésben nagy jelentőséget tulajdonítottak a finn kezdeményezés nyomán a genfi Leszerelési Bizottságban megindult munkának, amiről a korábbiakban már említést tettünk. Mint az eddigiekből látható, az államok egy csoportja által előterjesztett és irreális követeléseket tartalmazó jegyzőkönyvtervezetek széles körű ellenállásba ütköztek, következésképpen nem számíthattak rá, hogy a konferencia konszenzussal elfogadja őket. Ez a csoport azt szerette volna, ha a konferencia eredményeit összegező és tükröző deklarációval egyenértékű dokumentumként fogadják el ezeket a tervezeteket is. így áthidalhatatlannak tűnő ellentétek alakultak ki. A bizottsági és színfalak mögötti erőfeszítések nem vezettek eredményre. Ennek következtében a konferencia utolsó napjaiban olyan helyzet alakult ki, amely a konferencia teljes kudarcával fenyegetett. 5. A konferencia értékelése Az atomsorompó-szerződés végrehajtásának értékeléséből adódó különbségek, mint az eddigiekből látható volt, megmutatkoztak abban is, hogy az egyes csoportok milyen feladatokat szántak a konferenciának és milyen várakozással tekintettek a konferencia elé. A letéteményes államok és szövetségeseik — a szerződés megfelelő rendelkezésével össz30
