Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 3. szám - Köves Vince: Az atomsorompó-szerződés első felülvizsgálati konferenciája
jára lépő államok száma, amivel párhuzamosan növekedne a nukleáris háború veszélye, és meggyengülne a nemzetközi biztonság. Mielőtt rátérnénk a konferencia munkájára, eredményeinek értékelésére, célszerű azokkal a tényezőkkel foglalkozni, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolták a konferenciát, vagyis annak nemzetközi hátterét alkották. 1. A konferencia nemzetközi háttere A konferencia megtartására olyan időszakban került sor, amikor a nemzetközi helyzet meghatározó tényezője, uralkodó tendenciája a nemzetközi feszültség enyhülése, fokozottan tért hódít a különböző társadalmi, gazdasági rendszerű államok békés egymás mellett élésének elve, amikor nagy erőfeszítések történnek annak érdekében, hogy az enyhülési folyamatot, amely Európában a legszembetűnőbb, kiszélesítsék, más kontinensekre is kiterjesszék és visszafordíthatatlanná tegyék. A Szovjetunió jelentős kezdeményezéseket tett annak érdekében, hogy a politikai enyhülést, leszerelési intézkedések révén, katonai enyhüléssel is kiegészítsék, megszilárdítsák. Az atomsorompó-szerződés megannyi szállal szorosan kapcsolódik a nemzetközi enyhüléshez. A szerződés maga is a nemzetközi feszültség enyhülésének egyik terméke, ám egyben annak tovább ható jelentős tényezője is. A szovjet—amerikai kapcsolatok alakulásában, különösen pedig a két nagyhatalom között folyó stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalásokban (SALT) meghatározó szerepet játszott. A SALT-tárgyalásokra, melyek a szovjet—amerikai kapcsolatok rendkívül fontos és intézményesített részévé váltak, a szerződés megkötése után és annak alapján került sor. Ismeretes, hogy e tárgyalásokon számos fontos megállapodást kötöttek, amelyek hozzájárultak a nukleáris háború veszélyének csökkentéséhez, a nukleáris fegyverkezési verseny korlátozásához. A nemzetközi feszültség enyhülésének kiterjesztése, a nemzetközi béke és biztonság megerősítése megköveteli az olyan veszélyes válsággócok felszámolását, mint amilyen a Közel-Keleten alakult ki az izraeli agresszió miatt, hogy a világ más térségeiről ne beszéljünk. Nem véletlen, hogy a nemzetközi válsággócok körzetében levő államok nem írták alá vagy nem ratifikálták az atomsorompó-szerződést. így ezek jogi megkötöttségek nélkül a nukleáris fegyverkezés útjára léphetnek. Az ENSZ Közgyűlés tavalyi ülésszakán számos afrikai állam hívta fel a figyelmet arra a veszélyre, hogy a fajüldöző dél-afrikai rezsim hamarosan a nukleáris fegyverrel rendelkező államok sorába léphet. A robbanás veszélyétől terhes közel-keleti térségben Izrael nem írta alá az atomsorompó-szerződést. Érthető, hogy ilyen körülmények között az Egyiptomi Arab Köztársaság aláírta ugyan, de nem ratifikálta a szerződést. A hindosztáni szubkontinensen India atomhatalommá vált, Pakisztán pedig nem ratifikálta az atomsorompó-szerződést. Mindezekből egyértelműen következik, hogy a nemzetközi feszültség enyhüléséért folytatott harc, a détente megszilárdítására, kiszélesítésére és visszafordíthatatlanná tételére tett erőfeszítések, valamint a nemzetközi válsággócok felszámolására irányuló kezdeményezések és akciók a legszorosabb összefüggésben vannak a nukleáris fegyverek 17
