Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - M. Mesarovic - E. Pestel: Fordulóponton az emberiség. Második jelentés a a világhelyzetről a Római Klubnak
A Fordulóponton az emberiség a „globalizmus" ideológiáját hirdeti — nem valami egyformaság, hanem a világ harmonikus, rendszerszerű sokféleségének értelmében —, amely a monopolkapitalizmus keretei között kíván hozzájárulni „az egész világrendszer alkalmazkodóképességének fokozásához”. Üj „világtudat” kifejlesztésének szükségességét hangsúlyozza, azt, hogy minden ember mint „világpolgár” legyen tisztában helyzetével és felelősségével. Ez a koncepció a polgári utópia jellemző vonásaival a nyugati „bőségtársadalmak” új, takarékos fogyasztási etikáját és a felelősségvállalásnak nemzetállami határokon túl való kiterjesztését hirdeti. A „globalizmus”, a Kissinger amerikai külügyminiszter által is hangoztatott „globális tudat” kialakítása — a világon csakugyan meglevő súlyos problémák megoldására való ösztönzés mellett — alkalmas arra, hogy partikuláris, monopolkapitalista érdekeket globális érdekként tüntessen fel. Sőt, az emberi túlélés mindennél fontosabb problémáinak osztályszempontoktól — látszólag — megfosztott kezelése, a „kölcsönös függőség rendszerének” formális hangsúlyozása a forradalmi mozgalmak diszkreditá- lásának a veszélyét is magában hordja. Mesarovic és Pestel végkövetkeztetéseikben egy „globális rendszerré összenövő és együttműködő világ” szükségességét hangsúlyozzák. Nem veszik figyelembe azt a meghatározó körülményt, hogy a világ nagy problémáinak a megoldása alapvetően a két világrendszer politikai és gazdasági harcának a függvénye. Azzal vádolják a kormányokat és a nemzetközi szervezeteket, hogy túlságosan sokat foglalkoztak és foglalkoznak a katonai szövetségekkel és tömbpolitikával, jóllehet ezek a hosszú távú fejlődés szempontjából másodlagosak. Szerintük a világbékét csakis az általuk szükségszerűnek tartott „organikus növekedés” garantálja. Ahhoz, hogy megvalósuljon az „organikus növekedés, a „világrendszerben” egyenjogú és kiegyensúlyozott partnerek közötti gazdasági és politikai kapcsolatokra van szükség. Hogyan képzelik el ezt a szerzők az Egyesült Államok és — mondjuk — egy fejlődő afrikai ország között? Úgy, hogy az egyes országoknak, mint írják, nagyobb politikai-gazdasági egységekbe kell tömörülniük, amelyeknek „regionálisan koherens” terveket kell kidolgozniuk, és a politikai döntésekkel a gyakorlatban megvalósítaniuk. A világ regionalizálásának ez a felfogása összhangban áll az Egyesült Államok globálpolitikai koncepciójával, amely világméretű imperialista jelenlét helyett Amerika-barát regionális középhatalmak kialakítására és ezen keresztül közvetett imperialista jelenlétre törekszik. A Fordulóponton az emberiség számos olyan, a kapitalizmus túlélésének elősegítését célzó stratégiai elképzelést tartalmaz, melyet az utóbbi évtizedek válságai és a nemzetközi kapcsolatok rendszerének, valamint a nemzetközi erőviszonyoknak a kapitalizmus számára kedvezőtlen megváltozása hívott életre. Az is világos, hogy a szerzők tudományos elemzései önmagukban nem tudják megváltoztatni a tőkésországok politikai döntéseit, amelyeknek alapja a tőkés osztályérdek. A könyv mellett mégsem mehetünk el szó nélkül, mert a szerzők által elemzett kérdésekkel és a levont következtetésekkel kapcsolatban a marxista jövőkutatásnak és kritikának nagy feladatai vannak. A marxizmus—leninizmus eszmerendszere alapján szükségszerű a marxista jövőkép továbbfej'esztése, új szocialista életmód- és fogyasztási modellek kidolgozása stb., figyelembe véve a megváltozott nemzetközi és társadalmi-gazdasági viszonyokat. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a szocialista és a kapitalista világrendszer között folyó ideológiai harcbizonyos értelemben a jövőképek harca. Kiss ]. László 114
