Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 2. szám - DOKUMENTUMOK - Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásáról (Bukarest, 1971. február 18-19.)
rencia fontos szakaszt jelentene mind az európai béke és biztonság megszilárdításának útján, mind pedig az európai országok közötti sokoldalú és kölcsönösen előnyös együttműködés kialakításában. A külügyminiszterek úgy vélik, hogy a jelenlegi helyzetben lehetséges és szükséges is a konkrét problémák gyakorlati és konstruktív megközelítése, hogy mielőbb sor kerüljön az európai biztonság és együttműködés kérdésével foglalkozó értekezletre. A tanácskozás megállapította, hogy azok az erőfeszítések, amelyeket az összeurópai értekezlet összehívását támogató államok az utóbbi időben tettek, előbbre viszik a konferencia előkészítését. A kétoldalú kontaktusok során létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy az összeurópai konferencia előkészítést többoldalú alapokra helyezzék. Jelenleg arra van szükség, hogy az áttérés az összeurópai értekezlet előkészítésének erre az új és aktívabb szakaszára ne húzódjon el. A tanácskozáson képviselt szocialista országok ismételten támogatásukról biztosítják a finn kormány kezdeményezését, hogy Helsinkiben tartsák meg valamennyi érdekelt állam előkészítő találkozóit; kifejezik készségüket, hogy bármikor részt vesznek ezeken a találkozókon és illetékes képviselőiket erre felhatalmazzák. A külügyminiszterek hangsúlyozzák, az ilyen előkészítő találkozók haladéktalan megtartását az a szükségesség indokolja, hogy áttérjenek az összeurópai értekezlet gyakorlati előkészítésére, ami lehetővé tenné az értekezlet összehívásával kapcsolatos kérdések megvitatását, egyeztetését. A tanácskozás figyelmét ugyanakkor nem kerülte el, hogy azok a körök, amelyek nem érdekeltek az európai feszültség további enyhítésében, fokozzák akcióikat az összeurópai konferencia összehívása ellen. Ez a konferencia összehívásával szemben támasztott különböző előzetes feltételekben nyilvánul meg, amelyeknek az a céljuk, hogy bonyolultabbá tegyék az előkészítő munkát és más problémákhoz kössék az értekezlet összehívását. Az ilyen magatartás komoly akadállyá válhat a konferenciához vezető úton. Ilyen magatartásra és az európai fegyverkezési hajsza fokozására mutatnak a NATO miniszteri tanácsa legutóbbi brüsszeli ülésszakának határozatai. Mindez fékezi Európában azoknak a kedvező folyamatoknak a ldbontakozását, amelyek az európai kontinens népei és a béke érdekeit szolgálják. Ebben a helyzetben további intézkedésekre van szükség, hogy elhárítsák az összeurópai értekezlet útjába emelt akadályokat. Kormányunk megbízásából a miniszterek ismételten megerősítik a Varsói Szerződés tagállamainak eltökélt szándékát, hogy elősegítsék a konferencia előkészítését célzó munka mielőbbi befejezését, és felhívják az összes érdekelt államokat, tegyenek további erőfeszítéseket ennek érdekében. A tanácskozáson képviselt szocialista országok a jövőben is konstruktív erőfeszítéseket tesznek a kontinens valamennyi állama közötti normális, kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére. Síkraszáll- nak az európai és a világbéke megteremtéséért és megszilárdításáért, a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, a feszültég enyhülésért és az együttműködésért, A VarsóiSzerződés tagállamai ismételten szükségesnek tartják annak hangsúlyozását,hogy az európai és a nemzetközi biztonság szempontjából milyen nagy jelentősége van annak, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal egyenjogú kapcsolatokat létesítsenek mindazok az államok, amelyek eddig ezt nem tették meg. A nemzetközi jog általánosan elfogadott elvein alapuló kapcsolatokat kell létesíteni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között is. Ugyancsak a feszültség enyhülését szolgálná, ha megszűnne az ellenállás az NDK-nak az ENSZ-be és más nemzetközi szervezetekbe való felvételével szemben. A tanácskozás résztvevői testvéri kötelességüknek tartják, hogy megadjanak minden lehető segítséget e kérdésekben az NDK-nak és ennek érdekében megfelelő lépéseket tesznek. Forr ás: Magyar Külpolitikai Évkönyv 1971. 49—51. 1. ic 8
