Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - TESTVÉRLAPJAINKBÓL

melés 1972-ig állandóan növekedett. Az átlagos növekedés 1952—1972 között a tőkésországokban évente 1,5%, míg a fejlődő országokban csak évi 0,5% volt. Az egy főre jutó mezőgazda- sági termelés lassúbb növekedésének okai

a kínálat oldaláról:

— a termelésnövelés extenzív lehetőségeinek kimerítése;

— a klimatikus tényezők előnytelen alakulása;

— a termelés gyorsan növekvő általános költségei;

— az energiaválság hatása a mezőgazdasági termékek kínálatára;

— az ipari úton előállított élelmiszerekkel folytatott kísérletek eredménytelensége;

a kereslet oldaláról:

— a világ természetes népszaporulatának fel- gyorsulása ;

— az élelmiszer-fogyasztás struktúrájának megváltozása a fejlett országokban (a jövedelem növekedésével a hangsúly a növényi fehérjék fogyasztásáról az állati fehérjék fogyasztására tevődik át).

Az USA a mezőgazdasági termékek világtermelésében nem játszik domináns szerepet, ám döntő súlya van a világ mezőgazdasági exportjában. Az USA összexportjában is jelentős tétel a mezőgazdasági export. Az USA külkereskedelmi forgalma deficitjének megszüntetésére az 1972-es 9,4 milliárd dollárról 17,7 milliárd dollárra növekedett a mezőgazdasági termékek export- forgalma. Ennek következtében viszont 1973- ban az amerikaistratégiai gabonakészletek a legalacsonyabb szintre süllyedtek.

A mezőgazdasági világpiacon bekövetkezett drasztikus változás arra késztette az USA-t, hogy átértékelje mezőgazdasági politikáját. A reális külföldi kereslet korlátozottsága (főleg az EGK protekcionista mezőgazdasági politikája) miatt az USA a túlságosan magas készletek vagy a farmereknek történő visszatérítés dileme mája előtt állt. A készletek drasztikus csökkenése időszakában elhatározták, hogy a továbbiakban tartózkodnak az addig ideiglenesen alkalmazott ún. „ugar-finanszírozástól”. 1974-ben — negyven év óta először — megművelték az összes megművelhető földterületet. Az USA agrár- politikájának módszereihez tartozott a farmes reknek juttatott összegek növelése, a központi készletek feltöltése, az export ösztönzése és az

import korlátozása, minimális ár garantálása a farmereknek. Agrárpolitikájában az USA azt az általános célt követte, hogy a protekcionista védelemnek viszonylag alacsonyabb szintje mellett csökkentse a mezőgazdasági termelésciklikus ingadozásának élességét.

Az általános élelmiszerválság fenyegetésével szemben az USA olyan álláspontot foglal el, hogy a mezőgazdasági többlettel rendelkező országok hozzanak létre különféle termékalapokat, tegyenek termékbeni felajánlásokat, enyhítve ezzel a világ más térségeiben jelentkező élelmiszerhiányt. Az USA által tett javaslatok jelentős része pozitívan értékelhető, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a mezőgazda- sági termékek exportját befolyásoló tőkés érdekeltséget és azt sem, hogy a juttatások említett formáin keresztül a mezőgazdasági termékek exportja a politikai nyomás eszközéül is szolgálhat.

A fejlett tőkésországokban az inflációval együtt érződő élelmiszerválság, a gazdasági recesszió szükségessé teszi a fokozottabb gazdaságpolitikai koordinációt. A mezőgazdasági termelés szubvencionálásának eddigi módszerei helyett inkább a fogyasztókat kellene megvédeni a túlságosan magas élelmiszerárak következményeitől. A nyersanyag- és élelmiszerválság növelte a fejlődő országok terheit, és a világ mezőgazdasági exportjából való részesedésük csökkentéséhez vezetett. Az élelmiszerválság megoldása érdekében világszerte ki kell használni a termelés extenzív fejlesztésének megmaradt lehetőségeit; törekedni kell a nagyobb önellátásra, a mezőgazdasági termelés hatékonyságának javítására, a hagyományosan élelmiszerexportáló országok érdekeinek figyelembevételével. A lengyel mezőgazdasági termelés 1971 és 1974 között átlagosan évi 6%-os növekedése azzal biztat, hogy Lengyelország hozzájárulhat a világ élelmiszermérlegének javításához.

P. I.

SPRAWY MIEDZYNARODOWE 1974. 11. sz.

Michal $,YTKO: A nyugat-európai politikai unió és az „együttműködés Európája”

A cikk bevezető részében a szerző rámutat, hogy az európai helyzet fejlődésének elemzésével foglalkozó újabb lengyel tanulmányok általában túl