Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)

1975 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Az ENSZ Közgyűlés 29. ülésszakának dokumentumaiból - Az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló Charta

sítsanak, hogy ezzel lényegében megjavítsák ezek valutáris helyzetét, exportcikkeik választékát, meg­gyorsítsák kereskedelmi fejlődésük ütemét, figyelembe véve fejlődésük követelményeit, hogy meg­növeljék ezen országok számára a lehetőségeket, hogy részt vegyenek a világkereskedelem kiszélesíté­sében, és az ily módon kivővült kereskedelem előnyeiből kedvezőbben részesüljenek a fejlődő orszá­gok oly módon, hogy a lehető legnagyobb mértékben javítsák a fejlődő országok számára lényeges áruk piacra kerülését, és szükség esetén olyan intézkedések bevezetésével, melyek a nyersanyagok stabil, valódi és előnyös árának megállapítását célozzák. 15. cikk Minden állam köteles elősegíteni a teljes és általános leszerelés megvalósulását hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett, és a leszerelés útján ténylegesen felszabadult erőforrásokat az országok gazdasági és szociális fejlesztésére fordítani, ezen erőforrások jelentős részét a fejlődő országok fejlődési szükség­leteire előirányozni. 16. cikk 1. Minden államnak joga és kötelessége a fejlődés elengedhetetlen feltételeként egyénien és kollektiven felszámolni a gyarmatosítást, az apartheidet, a faji megkülönböztetést, a neokolonializmust és minden­féle külső agressziót, megszállást és hódítást és az ezekből fakadó gazdasági és társadalmi következmé­nyeket. Azok az államok, amelyek erőszak-politikával élnek, gazdaságilag felelősek az országok, terü­letek és népek előtt, hogy ezen országok, területek és népek kártérítést és teljes kompenzációt kapjanak természeti és egyéb kincseik kiaknázásáért, elpusztításáért vagy a bennük okozott károkért. Minden állam kötelessége, hogy ebben segítséget nyújtson. 2. Egyetlen államnak sincs joga ahhoz, hogy támogassa vagy segítse azokat a tőkebefektetéseket, amelyek akadályozhatják a megszállt területek felszabadítását. 17. cikk A fejlődés érdekében történő nemzetközi együttműködés minden állam elsődleges célja és közös köteles­sége. Minden államnak együtt kell működnie a fejlődő országokkal gazdasági és szociális fejlődésük meg­gyorsításában, kedvező külső feltételek biztosításával, a fejlődésük szükségleteinek és céljainak meg­felelő aktív támogatás fokozásával, szigorúan tiszteletben tartva az államok szuverén egyenjogúságát, és szuverenitásuk bármilyen formában történő megsértése nélkül. 18. cikk A fejlett országok kötelesek kiszélesíteni, tökéletesíteni és megerősíteni általános, nem kölcsönösségi alapokon nyugvó, nem megkülönböztető tarifális kedvezményrendszerüket a fejlődő országok szá­mára, mely megfelel az illetékes nemzetközi szervezetek e területeken hozott döntéseinek és határoza­tainak. A fejlett országoknak komoly figyelmet kell fordítaniuk arra is, hogy differenciált rendszabályo­kat alkalmazzanak azokon a területeken, ahol ez lehetséges és célszerű, és olyan eszközökkel, melyek egy új és kedvezőbb rendszert biztosítanak azáltal, hogy kielégítik a fejlődő országok szükségleteit a fejlesztés és a kereskedelem területén. A nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban a fejlett országok­nak kerülniük kell az olyan rendszabályok hozatalát, melyek negatív hatást gyakorolnak a fejlődő orszá­gok nemzetgazdasága fejlődésére, a fejlődés érdekében ösztönző általános tarifakedvezményeket és más általánosan elfogadott differenciált intézkedéseket kell alkalmazniuk. 19. cikk Abból a célból, hogy a fejlődő országok gazdasági fejlődése meggyorsuljon, és hogy megszűnjön a gazdasági szakadék a fejlett és a fejlődő országok között, a fejlett országok kötelesek a fejlődő orszá­goknak általános, kedvezményes, nem kölcsönösségi alapokon nyugvó, nem megkülönböztető rend­szert nyújtani a nemzetközi gazdasági együttműködés azon területein, ahol ez lehetséges. 20. cikk A fejlődő országok azon erőfeszítésükben, hogy kereskedelmi kapcsolataikat szélesítsék, kötelesek kellő figyelmet fordítani a szocialista országokkal folytatandó kereskedelem bővítésére, legalább olyan kedvező kereskedelmi feltételeket biztosítva ezeknek az országoknak, mint amilyeneket általá­ban biztosítanak a piacgazdasággal rendelkező fejlett országoknak.

Next

/
Thumbnails
Contents