Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - DOKUMENTUMOK - Az ENSZ Közgyűlés 29. ülésszakának dokumentumaiból - Az államok gazdasági jogairól és kötelezettségeiről szóló Charta
a) nemzeti fennhatóságának keretein belül, törvényeinek és rendeletéinek értelmében, nemzet1 céljainak és elsődleges feladatainak megfelelően szabályozni és ellenőrizni a külföldi befektetéseket. Egyetlen ország, melynek polgárai tőkét fektetnek be más országban, sem követelhet előjogokat befektetőinek; b) nemzeti fennhatóságának keretein belül szabályozni és ellenőrizni a transznacionális társaságok tevékenységét, és intézkedéseket tenni annak biztosítására, hogy ezek tevékenysége ne kerüljön ellentmondásba az állam saját törvényeivel, jogszabályaival, rendeletéivel és megfeleljen gazdasági és szociális politikájának. A transznacionális társaságoknak nem szabad beavatkozniuk az adott ország belügyeibe. Minden állam, szuverén jogainak teljes figyelembevételével köteles együttműködni a többi állammal ez alpontban foglalt jogok megvalósulása érdekében; c) államosítani, kisajátítani vagy átruházni a külföldi tulajdont. Ez esetben az ilyen intézkedéseket hozó államnak, ha a megfelelő körülmények ezt megkövetelik, megfelelő kártérítést kell fizetnie. Minden olyan esetben, ha a kártérítés ügyében vita támad, a kártérítést az államosító ország belső törvényei alapján, saját bíróságai előtt kell elrendezni, hacsak az érintett államok önként és kölcsönös egyetértésben nem törekednek arra, hogy az államok szuverén egyenjogúságán és a módozatok szabad megválasztásának elvén alapuló, egyéb békés rendezési módozatokat keressenek. 3. cikk A két vagy több ország tulajdonát képező természeti kincsek kiaknázása során minden állam köteles együttműködni az információrendszer és az előzetes konzultációk alapján, abból a célból, hogy e kincseket más országok érdekeinek sérelme nélkül, optimálisan kiaknázzák. 3. cikk Minden államnak joga van részt venni a nemzetközi kereskedelemben és a gazdasági együttműködés más formáiban, függetlenül a politikai, gazdasági és szociális rendszerekben mutatkozó különbségektől. Egyetlen állam sem vethető alá diszkriminációnak csak ilyen különbözőségek miatt. A nemzetközi kereskedelemben és a gazdasági együttműködés más formáiban minden állam szabadon választhatja meg külkereskedelmi kapcsolatainak szervezeti formáit és köthet két- vagy többoldalú egyezményeket, melyek megfelelnek nemzetközi kötelezettségeinek és a nemzetközi együttműködés követelményeinek. 5. cikk Minden államnak joga van árutermelő szervezetbe tömörülni nemzetgazdasága fejlesztése, ennek stabil finanszírozása érdekében, és azért, hogy saját céljai elérésével párhuzamosan együttműködjön a világgazdaság töretlen fejlesztésében, többek közt a fejlődő országok fejlődése ütemének meggyorsításával. Ezért minden állam köteles tiszteletben tartani ezt a jogot, és tartózkodni olyan gazdasági vagy politikai rendszabályok alkalmazásától, amelyek sértik azt. 6. cikk Az államok kötelesek elősegíteni a nemzetközi árukereskedelem fejlődését, egyebek között megállapodások útján, ha ez célszerű, és a termelők és fogyasztók érdekeinek figyelembevételével. Minden állam felelős azért, hogy a kereskedelmi áruk stabil, előnyös és méltányos áron jussanak el rendszeresen a fogyasztókhoz, elősegítse a világgazdaság egyenletes fejlődését, figyelembe véve a fejlődő országok sajátos érdekeit. 7. cikk Minden állam alapvetően felelős népe gazdasági, szociális és kulturális fejlődéséért. Ezért nemcsak jogosult, de felelős is a fejlesztés céljainak és eszközeinek megválasztásáért, természeti kincsei teljes mobilizálásáért és felhasználásáért, haladó gazdasági és szociális reformok bevezetéséért és népe teljes részvétele biztosításáért a fejlődés folyamatában és előnyeiben. Valamennyi állam egyénien és kollektiven köteles közreműködni azon akadályok legyőzésében, melyek az ilyen mobilizációt és a kiaknázást hátráltatják. 8. cikk Minden állam köteles együttműködni a racionálisabb és igazságosabb nemzetközi gazdasági viszonyok kialakításában, a harmonikus világgazdaságot szolgáló strukturális változások ösztönzésében, minden ország, különösen a fejlődő országok igényeinek és érdekeinek megfelelően, és e célból köteles kellő intézkedéseket tenni. Ili
