Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1975 (2. évfolyam)
1975 / 1. szám - KOMMENTÁR - Ustor Endre: Az agresszió fogalmának meghatározása
Az Egyesült Nemzetek rendszerében tehát a Biztonsági Tanácsnak szüksége van annak meghatározására, milyen tényállás esetén állapíthatja meg, hogy agresszió történt. De szüksége van erre a tagállamoknak is, különösen avégből, hogy objektív kritériumokkal rendelkezzenek a jogos önvédelem és az agresszió közötti határt (az ún. preventív háború tilalmát) illetően. Az agresszió meghatározásának kérdése már az Alapokmányt előkészítő San Fran- ciscó-i konferencián is felmerült, de a többség álláspontja szerint a meghatározásnak az Alapokmányba való felvétele szétfeszítette volna az Alapokmány kereteit. 1950-ben a Szovjetunió javaslatot terjesztett az ENSZ Közgyűlésének 5. ülésszaka elé. A javaslat kapcsán az agresszió meghatározásának tárgyában kevés változtatással azt a szöveget terjesztette elő, amelyet az 1933. évi leszerelési konferenciára nyúj- ott be. A Közgyűlés a javaslatot a Nemzetközi Jogi Bizottsághoz továbbította. (Ugyanakkor a Közgyűlés egy másik határozatában kimondta, hogy „az agresszió a béke és a biztonság elleni legsúlyosabb bűncselekmény”.) A Nemzetközi Jogi Bizottság különböző tagjai más javaslatokat is beterjesztettek, melyekkel a bizottság foglalkozott,de azok egyikében sem tudott megegyezni. (A panamai Alfaro pl. a következőt javasolta: „Agresszió az erőszakkal való fenyegetés vagy az erőszak alkalmazása valamely kormány vagy állam által egy másik állammal szemben, bármely módon, bármilyen fegyverek alkalmazásával, akár nyiltan, akár másként, bármilyen okból vagy céllal, hacsak nem egyéni vagy kollektív önvédelemből vagy az ENSZ illetékes szervének ajánlására vagy határozatára.”) Itt meg kell jegyeznünk, hogy a Nemzetközi Jogi Bizottság már 1950- ben megszövegezte az ún. nürnbergi elveket, köztük azt az elvet is, hogy „agressziós háború tervezése, előkészítése, kezdeményezése vagy viselése... a béke elleni bűntett...” A Közgyűlés az 1951. évi 6. ülésszakán foglalkozott a Nemzetközi Jogi Bizottság jelentésével és határozatában kimondotta, hogy „a nemzetközi béke és biztonság megőrzése és a nemzetközi büntetőjog kifejlesztése érdekében lehetséges és kívánatos az agresszió meghatározása . . .”, a következő ülésszakán pedig különbizottságot bízott meg ezzel a feladattal. A különbizottság 1953. évi első ülésszakán a Szovjetunió az eddigieknél részletesebb javaslatot nyújtott be, amely a fegyveres agresszión kívül a közvetett, a gazdasági és az ideológiai agresszió meghatározásának tervezetét is magában foglalta. Ez a különbizottság négy egymást követő évben ülésezett, de nem tudott megegyezésre jutni, és ezért a Közgyűlés 1957-ben nem újította fel a mandátumát. A Szovjetunió újabb javaslatára a Közgyűlés az 1967. évi 22. ülésszakán újból elhatározta egy különbizottság létesítését, amely 1968-tól 1974-ig minden évben egy-egv hónapig ülésezett. Ennek a különbizottságnak 1974-ben végre sikerült megegyeznie a meghatározás szövegében. A siker fő eleme a Szovjetunió állhatatos törekvése, az egész szocialista tábor nemzetközi tekintélyének és súlyának gyarapodása volt, továbbá a fejlődő világ országainak támogatása és az a felismerés, hogy az agresszió leginkább őket fenyegeti, s végül, de nem utolsó sorban az az enyhültebb nemzetközi légkör, amely ugyancsak a Szovjetunió és a szocialista országok következetes törekvéseinek az eredménye. ioo
