Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Nyerges János: A legnagyobb kedvezmény elve a kelet-nyugati kereskedelemben
sági Bizottsághoz tartozó, különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok kormányai kötöttek egymással, tartalmazzák a legnagyobb kedvezmény elve érvényesítésének vállalását. Ez a legutóbbi években kötött megállapodásaikra is vonatkozik . .. Mindazonáltal néhány nyugati ország úgy érvel, hogy ilyen kötelezettségek kizárólag vagy főleg a vámok területén alkalmazott elbánásra vonatkoznak, nem pedig a mennyiségi korlátozások diszkriminációmentes kezelésére, a piaci szabályozásokra vagy az exportnál stratégiai okokból alkalmazott diszkriminációra, különös tekintettel arra a tényre, hogy a) ilyen korlátozások és szabályozások benne foglaltatnak a keleteurópai országok rendszerében, és a kelet-európai országok arra vonatkozó biztosítékai, hogy nem alkalmaznak diszkriminációt, nem tekinthetők olyannak, amire a gyakorlatban támaszkodni lehet; b) az ilyen kötelezettségek, még akkor is, ha csak a vámokra vonatkoznak, különleges alkalmazási formákat tesznek szükségessé a gazdasági és társadalmi rendszerek különbözősége miatt... Másrészről a kelet-európai országok úgy érvelnek, hogy a) a legnagyobb kedvezmény kötelezettsége nemcsak a vámokra, hanem a kereskedelmi korlátozások és szabályozások minden más formájára is érvényes; b) nincs diszkrimináció saját rendszerükben, kivéve akkor, ha más országok diszkriminációjával szemben foganatosított intézkedésről van szó; c) hajlandók kereskedelmi partnereikkel együtt vizsgálat tárgyává tenni a kölcsönös előnyök kérdését, de a legnagyobb kedvezmény elve a kereskedelmi kapcsolatok alapja kell hogy legyen.” Vizsgáljuk meg most a probléma gyakorlati, kereskedelempolitikai részét. Mit jelent a gyakorlatban a nyugati álláspont? A választ körülbelül így lehetne megfogalmazni: „Ha mi, tőkésországok megadjuk a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánást valamely szocialista országnak, az ennek alapján növelheti exportját, tehát anyagi előnyökhöz juthat. Ha egy szocialista ország garantálja nekünk a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánást, ez nekünk nem jelent semmiféle anyagi előnyt, tekintettel arra, hogy a szocialista országokban nincsenek vámok, vagy legalábbis nincs hatásuk, az import mennyiségét pedig előre megszabják a tervek.” Annak előrebocsátása mellett, hogy ez a felfogás sem a vámok, sem a behozatali tervek esetében nem felel meg a valóságnak, itt lényegében olyan véleménnyel állunk szemben, amely a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazásában valamiféle anyagi előnyt lát, és éppen ezért nem ismeri el feltétel nélkül, hanem elveti, és helyébe a kölcsönös előnyök, a reciprocitás elvét helyezi. Nyilvánvaló, hogy ha a legnagyobb kedvezmény elvének alkalmazását anyagi szolgáltatásnak tekintjük, akkor elkerülhetetlenül ellentmondásba kerülünk a kölcsönös előnyök, a reciprocitás elvével. Ez a felismerés, ha kissé más megfogalmazásban is, de megtalálható például a neves nyugatnémet közgazdásznál, Rittershausennél: „A legnagyobb kedvezményről és a kölcsönösségről szóló népszerű fecsegésnek végül is meg kellene szűnnie. Azt hiszik ugyanis, hogy a legnagyobb kedvezmény esetén az 99
