Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Nyerges János: A legnagyobb kedvezmény elve a kelet-nyugati kereskedelemben
tudott semmiféle szabályt felállítani arra nézve, hogy mennyi szolgáltatás és áru tekinthető egyenlőnek. A közgazdaságtudomány is, a jogtudomány is csupán absztrakciókkal tudja megközelíteni ezt a kérdést: szabad árutermelők, szabad piaci viszonyok között átlagban — és nem minden egyes esetben — értékükön cserélik ki áruikat, tehát maga a csere aktusa egyben bizonyítja az előnyök kölcsönösségét. Jogilag szabad akarattal rendelkező eladók és szabad akarattal rendelkező vevők kölcsönös és egyértelmű akaratnyilvánítása hozza létre a szolgáltatásokra, cserékre, vételekre és eladásokra vonatkozó szerződéseket, melyek esetében ugyancsak fennáll az a feltételezés, hogy az előnyök kölcsönösségét maga a szerződés létrejötte biztosította. Ezekből a példákból látható, hogy az egyenlőség nem azonos a kölcsönösséggel, az egyenlőség a kereskedelmi kapcsolatokban kizárólag az egyenlő feltételek biztosításában keresendő, és kölcsönös megfelelője csupán az ugyanilyen természetű és tartalmú egyenlőség lehet. Az egyenlőség és a kölcsönösség közötti első gyakorlati kereskedelempolitikai összeütközés a vámuniók és szabadkereskedelmi övezetek megítélése körül keletkezett. Az egyenlő elbánás követelményeit követve vámuniók vagy szabadkereskedelmi övezetek létesítése nem volna lehetséges. A vámuniókból vagy szabadkereskedelmi övezetekből fakadó minden előnyt ugyanis minden feltétel nélkül meg kellene adni mindenki másnak is. Mi a helyzet azonban akkor, ha a vámok csökkentése és egyéb akadályok eltörlése révén a vámuniók vagy szabadkereskedelmi övezetek résztvevői olyan kedvezményeket kapnak egymástól, amelyek fejében lényeges ellenszolgáltatást adtak, áldozatot hoztak, például eltörölték saját vámjaikat. Ha itt feltétlenül érvényesülne a legnagyobb kedvezmény elve, akkor a kívül álló országok ingyen jutnának a részt vevő országok által adott előnyök birtokába. A nemzetközi kereskedelmi jog, amelyet a legszélesebb értelemben az Általános Egyezmény testesít meg, úgy oldotta meg a kérdést, hogy az egyenlőségre vonatkozó kötelezettséget, tehát a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánást továbbra is feltétel nélkülinek posztu- lálja, és vámuniók és szabadkereskedelmi övezetek esetében inkább kivételt enged meg a legnagyobb kedvezmény elvének érvényesítése alól, mintsem hogy annak feltételhez való kötöttségét elismerje, és ezzel lényegében megsemmisítse az egyenlő elbánás elvét. További elvi és jogi vita tárgyát képezte az, hogy milyen területekre vonatkozik a legnagyobb kedvezményes elbánás: csupán a vámokra, vagy a gazdasági kapcsolatok egyéb területeire is. A legnagyobb kedvezmény elvével kapcsolatos általános GATT-klauzula az alábbi területekre vonatkozik: 1. A vámokra és bármely más illetékekre, melyek a) a behozatalt, b) a kivitelt, c) a behozatallal és a kivitellel összefüggő nemzetközi fizetéseket terhelik. 2. A szóban forgó vámok és egyéb terhek beszedésének módjaira. 3. Minden szabályra és formaságra, mely a) a behozatallal, 97
