Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Puja Frigyes: Külpolitikánk egy esztendeje
áruforgalom, másrészt a fejlett technológia, az új gyártási eljárások, a modern munkaszervezési tapasztalatok kölcsönös átvétele és bevezetése nagy előnyökkel járhat. Néhány év tapasztalatai bizonyítják, hogy a kooperációs kapcsolatok szélesítéséhez fűzött várakozások beigazolódnak. A fontos nemzetközi problémák, a béke és a biztonság kérdései így, vagy úgy összefüggnek a fejlett tőkésországok politikájával. Az agresszió, a nemzetközi feszültség politikája az imperialista országok uralkodó osztályainak sajátja, ők akadályozták és akadályozzák részben még ma is a szocialista országok békés törekvéseit. Következésképp a nemzetközi élet égető kérdéseinek a rendezése csak úgy lehetséges, ha abba a legfontosabb tőkésországok vezetői is beleegyeznek. A nemzetközi erőviszonyok alakulása az utóbbi években a fejlett tőkésországok uralkodó osztályainak hangadó csoportjait is meggyőzte arról, hogy korunkban a nukleáris háborúnak nincs más alternatívája, mint a békés egymás mellett élés a szocialista és a kapitalista országok között. Ez a felismerés néhány év óta érezteti hatását ezen országok külpolitikájában is. A szocialista és a kapitalista országok bilaterális kapcsolatainak pozitív fejlődése — a tapasztalatok szerint — nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a fontosabb tőkésországok is beleegyezzenek a halaszthatatlan nemzetközi problémák megoldásába. Mindenki tudja, milyen kimagasló szerepet játszott a szovjet—amerikai viszony javulása mind az indokínai, mind az európai problémák részleges rendezésében. A Magyar Népköztársaság kormánya országunk súlyának, nemzetközi tekintélyének megfelelő mértékben részt vállalt és részt vállal a megoldásra érett nemzetközi problémák rendezéséből. Elősegítette e törekvéseket, hogy országunk és a fejlett tőkésországok viszonya az utóbbi 6—8 évben lényegesen megjavult. Hazánk — akárcsak a többi szocialista ország — nem látta lehetségesnek a nemzetközi viszonyok lényeges javulását addig, amíg fel nem hagynak a Vietnami Demokratikus Köztársaság barbár bombázásával, amíg meg nem szüntetik az amerikai katonai jelenlétet Dél-Vietnamban. Hosszú ideig tartott, míg az Egyesült Államok vezetői megértették ezt. Bár a sai- goni bábrezsim most is szakadatlanul megszegi a párizsi megállapodás és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvek rendelkezéseit, bár az amerikai kormányzat még mindig nagy támogatást ad a T'hieu-rezsimnek — civilbe bújtatott amerikai katonák ezreit állomásoztatják Dél-Vietnamban, titokban fegyverekkel látják el a saigoni hadsereget, politikai tekintetben fedezik Thieu területrabló akcióit —, mégis nagy jelentőségű az a tény, hogy az amerikai hadsereg reguláris egységei kivonultak Dél-Vietnamból, hogy megszüntették a Vietnami Demokratikus Köztársaság kegyetlen bombázását. A vietnami hazafiak hősies harcának, a szocialista országok sok éven át tartó politikai küzdelmének megért a gyümölcse: az amerikai imperializmus súlyos vereséget szenvedett. Másrészt az amerikai részvétellel folyó vietnami háború megszűnése kedvező perspektívákat nyitott a szocialista országok és az Egyesült Államok viszonyának alakulásában. A szocialista és a tőkésországok — így hazánk és a kapitalista országok — kapcsolataira hatást gyakorolnak azok az erőfeszítések is, amelyek az 9
