Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Simai Mihály: Az USA nemzetközi gazdaságpolitikájának kérdőjelei a hetvenes évek elején
koreai háború után az Egyesült Államok súlya még meghaladta az 50%-ot, 1963-ban 45% volt, s 1973 elején már csak 41%-ot tett ki. A Német Szövetségi Köztársaság aránya 9,4%-ra, Japáné 9,5%-ra, a kibővített Közös Piacé pedig 27%-ra nőtt. Világpolitikai szerepük szükségképp sokkal nagyobb lesz a hetvenes években, önálló külpolitikai érdekeik, céljaik már a hatvanas évek második felében is nagyobb befolyást gyakoroltak a világ- helyzetre, és hatottak az USA külpolitikájára is. Az Egyesült Államok stratégiája minden eddiginél jobban rákényszerült arra, hogy számoljon versenytársai megerősödésével. Nemcsak az USA nemzetközi gazdaságpolitikájára, hanem külpolitikájára, sőt a szocialista országokhoz való viszonyára is hatott ez a tényező, anélkül azonban, hogy egyelőre éles konfliktusokhoz vezetett volna az USA és szövetségesei között az alapvető stratégiai kérdésekben. A Kínai Népköztársaság vezetőinek politikája szintén új feltételeket teremtett az amerikai külpolitika számára. A Szovjetunióhoz és a Kínai Népköztársasághoz való viszonya ennek nyomán összetettebb stratégiai kérdéssé vált. Ez nemcsak manőverezési lehetőségeit befolyásolja Kínával vagy a Szovjetunióval kapcsolatban, hanem más irányban is hat az amerikai külpolitikára. Érinti például a japán—amerikai viszonyt is. Éles ellenállás mutatkozik az USA világzsandár szerepével kapcsolatban a fejlődő országokban s a világ más területein is. Ugyanakkor azonban Amerika még mindig a legerősebb katonai és gazdasági hatalma a tőkés világnak, s ez továbbra is befolyásolja stratégiai helyzetét és szerepét a monopoltőkés rendszer védelmében. Tény természetesen az is, hogy nemcsak a közvélemény, hanem az amerikai uralkodó osztály egy része is egyre kevésbé hajlandó vállalni az USA nemzetközi politikájának költségeit. Ebben a vietnami háború tapasztalatai igen nagy szerepet játszottak. Főként ennek hatására egyre határozottabban követelik a külföldi programok korlátozását, a szövetségeseknek a „közös” teherviselésbe való nagyobb mértékű bevonását, és az USA korlátozott nemzetközi elkötelezettségét hangsúlyozzák. Ez a hangulat elkerülhetetlenül hat az amerikai törvényhozásra is. Csak valamiféle jelentős, egyértelműen az USA „nemzeti érdekeit” fenyegető nemzetközi válság képes e tendenciák megváltoztatására. Ez természetesen nem zárhatja ki teljesen újabb intervenciók lehetőségét. Ennek külső és belső feltételei azonban rosszabbak, mint az USA huszadik századbeli történetében bármikor. Ebben az új helyzetben döntő kérdéssé válik az Egyesült Államok számára a szelektívebb külpolitika és nemzetközi gazdaságpolitika kialakítása, tartós vagy rövid távú szövetségek keresése a formailag fennmaradt „globális szövetségi rendszeren” belül vagy esetleg azon túl is. Külpolitikai céljait azonban még így is sokkal nehezebben tudja érvényre juttatni, mint korábban, nemzetközi kapcsolatainak minden fontos viszonylatában. 2. A dollárválság a hatvanas években Figyelemre méltó, hogy éppen a fizetési mérleg nagy deficitje s a dollár válsága fejezte ki elsősorban gazdasági téren a nagy változásokat: az. 60
