Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 1. szám - Sütő Ottó: Az európai biztonságés együttműködés intézményesítéséről
gazdasági kapcsolatok meglevő rendszere egyelőre nem képes általános feladatát betölteni, nem képes a politika szükséges stabilizálására és ösztönzésére, a gazdaság és a politika egyensúlyának biztosítására. Mindebből következik, hogy az állandó szervre nagy feladatok hárulnának az összeurópai gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés fejlesztésének elősegítésében. Elő kellene mozdítania a politikai és a gazdasági kapcsolatok összhangját, a hidegháború következményeinek és maradványainak felszámolását, mindenfajta hátrányos gazdasági megkülönböztetés megszüntetését, a kölcsönös érdekeltség fokozását, illetve az aszimmetrikus érdekeltségek kiegyensúlyozását, számos konkrét kérdés megoldását (regionális tervek, közlekedés, energiarendszer, környezetvédelem stb.). Tekintettel a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés kérdéseinek rendkívüli bonyolultságára és sok szempontból speciális szakmai jellegére, úgy látszik célszerűnek, hogy az állandó szerv — legalábbis kezdetben — kizárólag vagy főképpen azokkal az általános gazdasági együttműködési kérdésekkel foglalkozzék, amelyek a legszorosabban kapcsolódnak az európai biztonsági és együttműködési politika alapvető kérdéseihez. Feladatköre később ezen a területen is bővülhetne, amilyen mértékben szükségessé válik. Elképzelhető, hogy az állandó szerv döntően politikai oldalról közelítené meg (ma ez látszik a legracionálisabbnak) és ösztönözné a gazdasági együttműködést, és a konkrétabb összeurópai gazdasági kérdésekben az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságára és más szervezetekre támaszkodna. Az állandó szervre a tudományos és kulturális kapcsolatok területén is fontos feladatok hárulhatnak. Alapvetően abban működhetne közre, hogy Európában leküzdjék a pszichológiai háborút, azaz ebben a vonatkozásban is megszüntessék a hidegháború következményeit és maradványait. Ugyanakkor elősegíthetné, hogy megteremtődjenek az ideológiai harc folytatásának normális, konszolidált feltételei. Feladata lehetne a közös európai tudományos kutatások ösztönzése, bizonyos értelemben összehangolása; a kulturális együttműködés, a tényleges kulturális értékek cseréjének ösztönzése. Sokat tehetne a művelődésügyi problémák megoldása érdekében, elősegíthetné az európai idegenforgalom fejlődését stb. De aligha volna célszerű, ha a közeljövőben vagy akár a későbbi időkben ez a szerv a tudományos és a kulturális kapcsolatok problémáival „szakszerűen” foglalkozna. Csupán arról lehet szó, hogy az e területeken jelentkező kérdéseket az összpolitikába ágyazva vizsgálja, s megoldásukat ebből a szempontból szorgalmazza. A tudományos és a kulturális kapcsolatok konkrét kérdéseit illetően az UNESCO-ra és más szervezetekre hagyatkozhatna. Azt pedig határozottan le kell szögezni, hogy a tudományos és kulturális együttműködés fejlesztése semmiképpen sem épülhet a nyugateurópai kormányok „emberek, eszmék, információk szabad áramlása” címen hirdetett koncepciójára. Amennyiben ebben a kérdésben nem jön létre egyetértés, az egész problémakört ki kell hagyni az állandó szerv feltételezett és lehetséges feladatai közül. 38
