Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1974 (1. évfolyam)
1974 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Fejlődő országok lexikona (Mihucza Artúr)
küzdeniük, számos — legalábbis a mi politikai, gazdasági szakirodalmunk számára — „fehér foltot” kellett feltérképezniük. Maga a lexikon címének megválasztása is fogas kérdést vetett fel. „Maga a kötetünk címében is szereplő »fejlődő országok« bizonytalan fogalomkört takar — olvashatjuk a bevezetőben. — Számtalan szerző és forrás más módon értelmezi ezt a fogalmat, és ezzel hol szűkíti, hol bővíti a fejlődőknek nevezett országok körét.” A fogalomkör jelölésére ismeretesek még a — problematikusabb — „fejleden országok”, a „harmadik világ”, az „elmaradott országok” stb. kifejezés is. A „harmadik világ” analógiájára a szakirodalomban már megjelent a „negyedik világ” terminus. Azokat a fejlődő országokat jelölik így, amelyek az energiaválságot az olaj, valamint egyéb készáruk drágulása következtében súlyosan megsínylik. A Világbank 1974-es felmérése szerint 39 ilyen országnak az idén 9,7 milliárd dollárba kerül az olaj drágulása, ugyanakkor mindössze 8,6 milliárd dollár külföldi segélyt kapnak. A lexikon egyes címszavai marxista biztonsággal — közismert közigazgatási és politikai fogalmak használatával — igazítanak el a legbonyolultabb elméleti kérdésekben is, mint például a gazdasági elmaradottság fogalma. A szócikk igen helyesen rámutat, hogy e kérdésben nem lehet csupán bizonyos gazdasági mutatókkal operálni, mivel ez óhatatlanul egyszerűsítésekhez vezetne. „A fejlődő országok gazdasági elmaradottsága ugyanis nem egyszerűen gazdasági lemaradás, alacsonyabb fejlettségi szint, tempóveszteség a számszerűsíthető mennyiségi különbségek megnyilvánulása ill. következménye, hanem egy olyan minőségi állapot és komplex gazdasági-társadalmi jelenség, amely a maga egészében a tőkés világgazdaság történelmi fejlődésének sajátos torz terméke!” Hosszan lehetne sorolni a lexikon eredményeit, értékeit. Vannak viszont hiányosságai, hibái is, melyeket a következő kiadásokban talán nem ártana korrigálni. A „nemzeti felszabadító mozgalom”-ról szóló cikkel például egyetérthetünk, de nem ártott volna földrészek szerint differenciáltabban és konkrétabban tárgyalni a kérdést. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy a küzdelemnek több szakasza van a konkrét fegyveres harctól a „békés” körülmények között vívandó politikai, gazdasági harcig, mint erre a címszó is — helyesen — utal. Az utóbbi esetében bizonyos fáziskülönbségek vannak például egyes afrikai országok — egyrészt Zaire, Kenya, másrészt Tanzánia, Guinea, Szomália — között, s az utóbbi államok kormányai nagyon fontos szerepet játszanak ebben a hosszú küzdelemben. Előfordulnak fogalmazásbeli pontadanságok, egyes személyiségek politikai tevékenységének egyoldalú ismertetése. Például Idi Amin ugandai elnökről szólva meg kellett volna említeni progresszív intézkedéseit is. Az Indiáról nyújtott kép korrekt, de Nehru belpolitikájának értékelésében talán a kelleténél nagyobb súlyt kaptak a negatívumok. A területtel hivatalból foglalkozó szakemberekkel való konzultálás bizonyára segített volna az olyan hibák elkerülésében, mint például az, hogy az évek óta halott Violet Alva indiai politikusnő élőként szerepel a lexikonban. Az indiai (hindi) nevek esetén — a helyes törekvés ellenére — gyakoriak az átírási hibák: az Asoka, Csandra stb. mellett ott találjuk a Samyukta (helyesen: Szamjukta), Jana Szangh (helyesen: Dzsana), Janyug (helyesen: Dzsanjug) stb. alakokat. A lexikon az indiaiak születéskor várható élettartamát 41,9 évben adja meg, holott az indiaiak szerint hosszú idő óta 50 év felett van az ádagéletkor. A Bengáli Népi Köztársaság helytelen megjelölés, az ország hivatalos neve Banglades Népi Köztársaság. A legtöbb cikk csak konkrét, bizonyított tényeket, eseményeket tartalmaz, de olykor előfordulnak lexikonba nem illő kitételek is. Az, hogy „Mobutu zairei elnök elősegítette Lumumba meggyilkolását”, hogy egyebet ne mondjunk, tudományos szempontból is támadható megállapítás, mivel nincs bizonyítva. Mobutu politikájának ismertetésénél meg kellett volna említeni, hogy kapcsolatot létesített az NDK- val, a KNK-val, Kubával stb. Elfogadhatatlan az Afrikában hírhedtté vált zsoldosvezér, Rolf Steiner portréjában előforduló pongyolaság: „Steiner, Rolf (1931—): Németországból (mai NSZK) származó ...” A neokolonializmusról adott definíció tömör és szemléletes, de talán nem lett volna érdektelen kitérni arra, mennyiben új az újgyarmatosítás, menynyiben beszélhetünk új imperialista stratégiáról és mennyiben a régi célok érdekében végrehajtott taktikai alkalmazkodásról. Jó lett volna a címszavak szedésénél más tipog ráfiát alkalmazni, a jelenlegi néhol zavaró. Nem ártott volna a nemzetközi szervezetek betűszavai mellett minden esetben feltüntetni a teljes idegen nyelvű megnevezést. A hosszú, többszörösen összetett szavak helyesírása sem mindenütt egységes. Az apróbb hiányosságok azonban eltörpülnek a lexikon érdemei mellett. (Óriási értéke a lexikonnak az egyes címszavaknál megadott bibliográfia.) A tudomány nevében köszönet illeti Kende István főszerkesztőt, Bognár József és Sik Endre szaktanácsadókat, Bácskai Tamás, Chrudinák Alajos, Kádár Béla, Kubik István, Simái Mihály szerkesztőket és a cikkek íróit azért, hogy több éves fáradozás eredményeként megjelenhetett nálunk ez az 1300 oldalas, mintegy 4000 címszót tartalmazó, világviszonylatban is szinte példa nélkül álló munka. Külön dicsérni kell azt a nyomdai bravúrt, 146
